Magyar nemesi középbirtokos felvidéki családból származott. Szülőfalujában kezdte tanulmányait, majd Győrön és Tatán folytatta. Budapesten két szemeszter jogot hallgatott, majd beiratkozott a Magyaróvári Gazdasági Akadémiára. 1925-ben önkéntesként bevonult a II. számú cs. és kir. lovas tüzérosztályhoz. Végig a keleti fronton harcolt, majd 1918-ban leszerelt. 1920 után a csehszlovákiai Magyar Kisgazda- és Földműves párt tagja, majd az abból alakult Magyar Nemzeti Párt egyik alelnöke volt. 1935-től a prágai parlament tagja volt. Az első bécsi döntés után, 1938-ban az Imrédy-kormányban a felvidéki területek érdekeit képviselő tárcanélküli miniszter lett. 1940-ben Imrédy Bélával megalakította a Magyar Megújulás Pártját. 1944. március 22-én kinevezték a Sztójay-kormány belügyminiszterévé, a tisztségről augusztus 17-én lemondott. A háború végén nyugatra menekült, ahol amerikai hadifogságba esett. Ők 1945. október 3-án háborús bűnösként kiadták Magyarországnak.
Beszédeiben antiszemita szellemben támadta a zsidóságot, a háború folytatása és a németekkel való szövetség mellett érvelt. A Nemzetőr című lap főszerkesztőjeként teret engedett a demokráciaellenes és faji gyűlöletet terjesztő nézeteknek. Belügyminiszterként Baky László és Endre László államtitkárai segítségével megszervezte a zsidók deportálását.
1946. január 7-én az Endre Lászlóval és társaival szemben indított büntetőper III. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 3.1.9. V-79802
HU ÁBTL 3.1.9. V-104061