Munkáscsaládból származott. Iskoláit az Aszódi Javítóintézetben fejezte be, mert a Fiatalkorúak Bírósága 1951-ben lopás bűntette miatt elítélte. A javítóintézetben kitanulta a kovács szakmát. Szabadulása után a MÁVAG-nál helyezkedett el, majd hazament a szüleihez, ahol lovak mellett csikósként dolgozott. 1954-ben egyéves vájárképző iskolára ment Tatára, tanulmányait azonban nem fejezte be. Később segédmunkás lett a Tatabányai Építőipari Vállalatnál, ahol betöréses lopást követett el, amiért a Tatabányai Bíróság 8 havi börtönre ítélte. Miután kiszabadult, 1956 júniusában a Ganz Vagongyárban helyezkedett el. Letartóztatásakor az Oroszlányi Szénbányák XVII. aknájában dolgozott.
1956. október 23-án Budapesten ott volt a Hősök terén a Sztálin-szobor ledöntésénél, majd a Magyar Rádió épületéhez ment, mert megtudta, hogy ott az „ávósok” lőnek a tüntetőkre. Egész éjszaka ott maradt, s amikor a támadók behatoltak az épületbe, ő is velük tartott. Az épületből fegyvert és lőszert szerzett magának. Az elkövetkező napokban a főváros több pontján fegyveresen harcolt a szovjet katonai alakulatok ellen, először a Kossuth utcában, majd a Kilián laktanyánál és a Corvin közben. Benzines palackokat dobott a szovjet harckocsikra, majd az égő járművekből kimenekülő szovjet katonákra tüzet nyitott. Október 26-án csatlakozott a „Göndör”-féle fegyveres csoporthoz. Október 28-án részt vett a József körút, a Baross utca és az Üllői út közötti területen lezajlott harcokban, ahol a házak utcára néző ablakaiból, a helyüket változtatva tüzeltek a szovjet harckocsikra. Miután a szovjet csapatok elhagyták Budapestet, őrszolgálatot adott és járőrözött a kerületben. November 4-én a szovjet katonai egységek visszatérésének hírére elrendelt riadó után fegyvert és lőszert vett magához, majd a Kilián laktanyával szemben, az Üllői út és a Ferenc körút sarkán lévő házban kialakított tüzelőállásokból társaival együtt megtámadta az odaérkező szovjet harckocsikat. Azt nem lehetett megállapítani, hogy ő maga a harcok során hány szovjet katona halálát okozta. A súlyosan megrongálódott épületből visszatért a Ferenc térre, majd az ott tartózkodó fegyveresekkel együtt ő is részt vett a közelben lévő Közért kifosztásában.
1958. október 21-én az Onestyák Lászlóval és társaival szemben indított büntetőper XIII. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 3.1.9. V-142548/a
HU ÁBTL 3.1.9. V-142548/1-4
HU ÁBTL III. 9.2. – VII. tétel – sz. n. – Elítéltek létszáma
HU BFL – XXV.4.a.7 – 5652 – 1957