Szegényparaszti családból származott. A hat elemi osztályt Kemence községben végezte el, majd erdei és mezőgazdasági munkákból élt. 1953 őszén bevonult sorkatonai szolgálatra a határőrséghez, ahonnan 1956. november 11-én szerelt le. Leszerelése után az Ózdi Kohászati Művek kemenceépítő vállalatánál lett segédmunkás. A per idején a Salgótarjáni Kohászati Üzemeknél dolgozott.
1956. október 29-én Ózdon a polgári személyek mellett több intézmény is a susai határőr őrstől kért segítséget. A határőrökkel együtt érkezett Varga Péter tényleges határőr is Ózdra, aki kezdeményezője volt és fegyveresen részt vett az államvédelmi beosztottak és rendőrtisztek elfogásában. Ezen a napon nagy tömeg gyülekezett a Kaszinó (a munkástanács székhelye) előtt. Mire odaértek a határőrök, már zajlott a népítélet, a tömeg akkorra agyonverte Horning Ferenc ügyészségi nyomozót, és éppen Horváth József államvédelmi hadnagyot bántalmazták. Varga Péter a menekülni próbáló hadnagyot olyan erővel vágta fejbe a puskájával, hogy a hadnagy összeesett. Később csatlakozott Kolozsi Istvánhoz és társaihoz, akik személygépkocsin Cs. Nagy Zsigmond rendőr századost akarták a munkástanácshoz vinni. Kocsijuk azonban elakadt a tömegben, Cs. Nagy Zsigmondot kirángatták a kocsiból, majd összeverték és felakasztották egy fára. Varga ebben a bántalmazásban nem vett részt.
1958. október 17-én a Kolozsi Istvánnal és társaival szemben indított büntetőper III. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HIM HL – XI.27. – 141/1958