Tóth Ilona Gizella (Árpádföld, 1932) I. rendű vádlottat egyrendbeli gyilkosság bűntette, a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésnek lényeges anyagi támogatásban való részesítésével elkövetett bűntett, valamint kétrendbeli személyes szabadság egyszerű megsértésének bűntette miatt összbüntetésül halálra ítélték.
Gyöngyösi Miklós (Budapest 1929) II. rendű vádlottat egyrendbeli gyilkosság bűntette, egyrendbeli gyilkosságra való felbujtás bűntette, a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvétellel elkövetett bűntett, háromrendbeli személyes szabadság megsértésének bűntette, valamint személyi tulajdon sérelmére elkövetett lopás bűntette miatt összbüntetésül halálra ítélték.
Gönczi Ferenc (Budapest, 1931) III. rendű vádlottat egyrendbeli gyilkosság bűntette, a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvétellel elkövetett bűntett, valamint a személyi tulajdon sérelmére elkövetett lopás bűntette miatt összbüntetésül halálra ítélték.
Molnár József (Újhartyán, 1939) IV. rendű fiatalkorú vádlottat bűnpártolás bűntette, valamint a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvétellel elkövetett bűntett miatt összbüntetésül 3 évi börtönre ítélték.
Obersovszky Gyula (Pécs, 1927) V. rendű vádlottat a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetésével elkövetett bűntett miatt halálra ítélték.
Gáli József (Gyula, 1930) VI. rendű vádlottat a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetésével elkövetett bűntett miatt halálra ítélték.
Pribelszki István (Kondoros 1932) VII. rendű vádlottat a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvétellel elkövetett bűntett miatt 2 évi és 6 havi börtönre ítélték.
Bagó Gyula (Jánoshalma, 1932) VIII. rendű vádlottat a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvétellel elkövetett bűntett miatt 2 évi 6 havi börtönre ítélték.
Lukács József (Ungvár, 1938) IX. rendű fiatalkorú vádlottat egyrendbeli gyilkosság bűntettének kísérlete, valamint a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvétellel elkövetett bűntett összbüntetésül 14 évi börtönre ítélték.
Kovács Ferenc (Budapest, 1931) X. rendű vádlottat gyilkosság bűntettére való felbujtás bűntette, valamint a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvétellel elkövetett bűntett miatt összbüntetésül halálra ítélték.
Mátéffy Csaba János (Kecskemét, 1937) XI. rendű vádlottat a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvétellel elkövetett bűntette miatt 8 évi börtönre ítélték.
Megjegyzés
A Budapest Főváros Ügyészsége 1957. január 14-én tíz személyt vádolt meg, közte volt Nyíri Sándor is, aki azonban nem szerepel az ítéletekben. Az ügyészség 1957. február 4-én pótvádiratot nyújtott be, amelyben gyilkosság bűntettének kísérlete és más bűntett miatt új szereplőként megvádolta Kovács Ferencet és Mátéffy Csaba Jánost, valamint az eredeti vádiratban szereplő Lukács Józsefet és Gyöngyösi Miklóst.
A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának Elnökségi Tanácsa 1957. július 4-én a másodfokú ítélet Obersovszky Gyula és Gáli József terheltekre vonatkozó részét törvénysértőnek minősítette és hatályon kívül helyezte, egyben Obersovszky Gyula büntetését életfogytig tartó börtönben, Gáli József büntetését pedig 15 évi börtönben állapította meg.
A Tóth Ilona és társai perről számos tanulmány megjelent. Ezek közül kettőt érdemes kiemeli: a Kiss Réka, M. Kiss Sándor: A csalogány elszállt – Tóth Ilona tragikuma, és a Szakolczy Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel – A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata című műveket. Mindkettő határozottan állítja, hogy a perben megállapított gyilkosság nem történt meg, így konstruált perről beszélhetünk. Szakolczay a Tóth Ilona perről írt könyvében úgy fogalmazott, hogy ”…az iratok vizsgálata alapján úgy látom, nem történt gyilkosság a Domonkos utcai kisegítő kórházban, a fővádlottak gyilkosságot elbeszélő vallomásai tehát hamisak, …ugyanis a kihantolt tetem orvosszakértői jelentése nem támasztotta alá a vádlottak beismerő vallomásait… Tóth Ilonáékra csak a bíróságon, csak a hamisan bizonyítékként használt fotó alapján bizonyították rá, hogy Kollár megölésében bűnösök. A bonctani intézetben senki sem azonosította az áldozatot, őt a gyanúsítottak egyszer sem nevezték meg, noha állítólag az áldozattól elvették a személyi igazolványát és katonakönyvét… A kihantolt holttest nem igazolta azt az elkövetési módot, amiről a vádlottak beszámoltak.”