Munkás családból származott, édesapja gyári munkás volt. A család több tagja generációkon keresztül tevékeny szerepet játszott a munkásmozgalomban. A négy polgári iskola elvégzése után a GANZ-MÁVAG-hoz került segédmunkásnak. 1943 őszén a Nemzeti Színházba ment díszlettervező gyakornoknak, majd 1944 őszén az Iparművészeti Főiskola hallgatója lett. 1945-ben belépett a Magyar Kommunista Pártba, 1950-ig mint pártfunkcionárius dolgozott, majd 1950 áprilisától az Ifjúsági Rádiónál lett a művészeti részleg párttitkára, 1952 elején a Rádió színház szerkesztőséghez került dramaturgnak és itt dolgozott a letartóztatásáig. Közben a Színház- és Filmművészeti Főiskolán dramaturgiát, ezzel párhuzamosan a Lenin Egyetemen pedig orosz nyelvet tanult.
Október 23-án részt vett a Petőfi-szobornál és a Bem-szobornál tartott tüntetésen. A Bem téri gyűlés után bement munkahelyére a Magyar Rádióba, ahol eredménytelenül próbálta lecsendesíteni a már ott gyülekező tüntetőket. Az ostrom megkezdése előtt segített kimenekíteni az épületből a nőket. Október 29-én a rádió működésének demokratizálása érdekében tárgyalt a Parlamentben, majd másnap Kádár János őt küldte a Tűzoltó utcai felkelőkhöz, hogy a kormány oldalára állítsa őket. Itt találkozott régi ismerősével Angyal Istvánnal és csatlakozott az általa vezetett Tűzoltó utcai csoporthoz. Fegyveres szolgálatot nem teljesíthetett – mivel jobb keze születése óta béna volt - de november 6-ig a Tűzoltó utcai egységnél maradt. Ezen a napon egy sebesült osztrák újságírót kísért el a Bakáts-téri kórházba, közben a Ferenc körút a szovjet harckocsik tüze alá került, ezért nem tudott a Tűzoltó utcába visszamenni. Ekkor csatlakozott a Péterfy Sándor Utcai Kórházban szerveződő ellenállókhoz, részt vett röplapok megszövegezésében, előállításában. Kapcsolatot tartott az Írószövetséggel, a munkástanácsokkal, az Értelmiségi Forradalmi Bizottsággal. November 20-tól az Obersovszky Gyula és Gáli József által szerkesztett Élünk című illegális lap cikkírója volt Tavaszi Tamás néven, de kivette részét a lap terjesztéséből is. November 21-én részt vett a Magyar Értelmiség Forradalmi Tanácsa megalakításában és a december 4-i „asszony-tüntetés” megszervezésében. 1957. január 14-én tartóztatták le.
1958. november 27-én a Szirmai Ottóval és társaival szemben indított büntetőper I. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL III. 9.2. – VII. tétel – sz. n. – Elítéltek létszáma
HU BFL – XXV- 4.f. – 8005/1958