Édesapja orosz katonatiszt volt, aki 1920-ban fehérgárdistaként a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságba emigrált. A gimnáziumi tanulmányait a Jugoszláv Királyságban végezte, majd a második világháború alatt Budapesten a József nádor műszaki egyetemen hallgatott négy félévet. 1944 áprilisában tanulmányait félbeszakítva a budapesti vasútfejlesztési vállalatnál helyezkedett el. 1944 végén Muraszombatra utazott, ahol bekapcsolódott a partizánmozgalomba. A jugoszláv hadsereg állományából 1946 májusában Ausztriába szökött. A brit katonai hatóságok elfogták és katonaszökevényként átadták a jugoszláv hatóságoknak. A jugoszláv hadbíróság 1946 júliusában szökésért 15 évi börtönbüntetésre ítélte.
1952 áprilisában a maribori börtönben a jugoszláv hírszerzés egyik tisztje szabadulás fejében beszervezte a Magyar Népköztársaság elleni kémtevékenységre. Hathetes kiképzést követően, 1952. június 22-én a jugoszlávok átdobták Magyarországra, ahol feladatai közé tartozott a szovjet és a magyar katonai alakulatok tartózkodási helyének és fegyverzetének megállapítása, továbbá politikai és gazdasági jellegű adatokat szerzése. Feladatai teljesítéséhez ellátták kettő darab pisztollyal, egy darab géppisztollyal, egy darab iránytűvel, 103 darab lőszerrel, hamis igazolványokkal és 3 000 forint készpénzzel. Ruszánov a géppisztolyt Nagylengyel községnél elásta, majd Budapestre utazott. Ott június 26-án találkozott Fülep Istvánnal, akivel távoli rokonságban állt. Fülep bemutatta őt Iglódi Kálmánnak. Ruszánov július 10-én tájékoztatta őket a jugoszlávoknak végzett munkájáról és beszervezte őket a kémtevékenységbe. Az általuk tudomására jutott adatokat Ruszánov titkosírással írt levelezőlapokon keresztül továbbította Jugoszláviába.
1953. január 27-én a Ruszánov Lászlóval és társaival szemben indított büntetőper I. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 3.1.9. V-103454
HU ÁBTL 3.1.9. V-103454/1