Szülei napszámosok voltak. Az elemi iskola elvégzése után rögtön dolgozni kezdett, először cselédként, majd napszámosként.1948-tól négy hold kishaszonbérleten kezdett gazdálkodni, 1950-ben azonban feladni kényszerült. Ezt követően építkezéseken volt segédmunkás vagy állami gazdaságokban mezőgazdasági munkás. 1956 október végén a mátételki állami gazdaságban dolgozott.
1956. október 27-én a munkahelyéről ment be a kiskunmajsai állat- és kirakodóvásárra. A tanácsháza előtt csatlakozott a tüntetéshez, az épület faláról ő verte le a népköztársasági címeres táblát. Tagja volt annak a csoportnak, amely lakásáról a tanácsházára vitte Neményi József tanácsi funkcionáriust, akit az épület előtt többen bántalmazták, majd bezárták a pincébe. Közben a tüntetők, köztük Pekó is, a pártházhoz mentek a párttitkárért, majd miután nem találták meg, visszatértek a tanácsházához. Miután Neményit felhozták a pincéből, a tömeg Pekó részvételével agyonverte. Másnap beválasztották a község forradalmi tanácsába és nemzetőr lett. Még aznap éjjel másokkal együtt őrizetbe vették és bevitték Kecskeméten a megyei ügyészségre. Október 30-án szabadon engedték. November 12-én Kiskunhalasra, majd Kalocsára költözött, december 31-én tért vissza Kiskunmajsára, ahol azonnal őrizetbe vették.
1957. augusztus 28-án a Patyi Istvánnal és társaival szemben indított bűntetőper III. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.