Munkáscsaládból származott, édesapja villanyszerelő volt. Iskoláit Budapesten végezte, majd 1934-ben gépészmérnökként diplomázott a Műegyetemen. A budapesti MÁVAG-nál helyezkedett el. 1937-ben a diósgyőri vasgyárba helyezték. Az 1946-os évben az Iparügyi Minisztériumban, az Újjáépítési Minisztériumban, majd az Anyag- és Árhivatalban is dolgozott, míg novemberben kinevezték a szegedi Felsőipari Iskola tanárának. Később megbízták az iskola vezetésével is. 1950 októberében megbízták a diósgyőri Lenin Kohászati Művek anyagvizsgáló laboratóriumának vezetésével, emellett a miskolci Műegyetem tanított technológiát. 1953 augusztusától a Kohó- és Gépipari Minisztériumban dolgozott. 1956. augusztus 28-án a Budapesti Helyőrség Katonai Bírósága a Hammerszberg Viktor és társai per III. rendű vádlottjaként államtitoksértés bűntette miatt 8 havi börtönbüntetésre ítélte. Szabadulása után visszavették a minisztériumba.
Menyhért Rezső régóta ismerte Aradi Istvánt, mivel tanította őt a szegedi Felsőipari Iskolában, majd egy minisztériumban dolgoztak, ezért szakmai kérdések miatt is tartották a kapcsolatot.
Aradi 1959 júliusában felkereste Menyhértet és tájékoztatta, hogy a nyugatnémet hírszerző szervezet részére dolgozik és a magyar hadiiparra vonatkozó adatokra lenne szüksége. Az adatokért cserébe Aradi segített volna másodállást szerezni Menyhértnek. Menyhért gondolkodási időt kért, majd beszámolt Aradinak a hadiipari üzemekről, az egyiptomi fegyverszállítás körülményeiről, valamint a Csepel-szigeten épülő rakétakilövő állomásról.
1959. október 15-én az Aradi Istvánnal és társaival szemben indított büntetőper II. rendű vádlottjaként jogerősen életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték.
Büntetésének letöltése közben elhunyt a börtönben.
HU ÁBTL 3.1.9. V-145881/1