Középparaszti családból származott. Öt elemi és négy polgári osztályt végzett, ezt követően alkalmi munkával foglalkozott. 1949-ben ösztöndíjjal elvégezte Szegeden a Felsőipari Iskolát, majd Győrben a Waggon- és Gépgyárban helyezkedett el. 1951-től tervező technikusként a Kohóipari Tervező Irodában dolgozott. Háromhónapos katonai szolgálatot követően rövid ideig a Darutervező Irodánál, majd a Kohó- és Gépipari Minisztériumban dolgozott. 1952 szeptemberében beiratkozott a Budapesti Műszaki Egyetem nappali tagozatára, azonban anyagi nehézségek miatt a tanulmányait később esti tagozaton folytatta, közben ismét a Darutervező Irodánál dolgozott. 1954-ben már a Hőtechnikai Tervező Iroda alkalmazottja volt, majd az Autóközlekedési Tudományos Kutató Intézethez került. 1956-ban baloldali politikai nézete miatt kitiltották munkahelyéről. 1957-től a Csepel Autógyárnál a kutatócsoportot vezette. 1958-ban a Kohó- és Gépipari Minisztérium Iparpolitikai Főosztályán kapott beosztást.
1949-ben belépett a Magyar Dolgozók Pártjába, 1956 után azonban pártonkívüli lett, miután a párttagság visszaszerzésére adott beadvány ügyében nem született döntés.
1957 tavaszán egy budapesti eszpresszóban megismerkedett Medgyes Mártonnal, aki a magyar politikai rendőrség beosztottja volt. Ahogy egyre közelebb kerültek egymáshoz Medgyes fokozatosan beavatta Aradit belügyi munkájába, elmondta neki, hogy a hírszerző osztály olasz vonalán dolgozik, ismertette vele az operatív módszereket, a munka nehézségeit és többek között beszámolt a külföldre telepített ügynökökkel való kapcsolattartás módjairól is. Aradi felajánlotta Medgyesnek, hogy hajlandó lenne levélcímként segíteni a munkáját. Medgyes az elöljáróival egyeztetve 1959 elején titoktartási nyilatkozatot íratott alá Aradival, kioktatta feladatára, majd levélcímként használta. Medgyes tevékenysége által Aradi teljes betekintést kapott a politikai rendőrség felépítésébe, módszereibe, továbbá hírszerző és operatív munkájába.
Aradi 1959. március 11-én kiutazott a bécsi ipari vásárra, de nem szándékozott visszatérni Magyarországra. Bécsben felkereste Bódi István emigrált színészt, akinek a szüleit ismerte Budapesten. Bódi közölte vele, hogy ő a nyugatnémet hírszerző szervek szolgálatában áll, és ha Aradi Magyarországra visszatérve szolgálatot tesz nekik, akkor később lehetősége lesz véglegesen Nyugaton maradni és elhelyezik tervezőmérnöknek a hesseni Krupp Műveknél. Aradi vállalta a munkát, megígérte, hogy adatokat szerez nekik a magyar nehéziparra és hadiiparra vonatkozóan.
Aradi visszatért Budapestre, majd március 17-én találkozott a Bódi által küldött kapcsolattartó futárral, akivel ismertette a hivatali működése során a Kohó- és Gépipari Minisztériumról megismert adatokat. Júliusban egy másik futárnak átadta a minisztériumból Bódi számára elhozott dokumentációt, továbbá a gazdasági kérdésekről és a BM munkájáról szóló jelentését. A hadiiparra vonatkozó adatok gyűjtésébe júliusban bevonta Menyhért Rezsőt, akivel régóta ismerték egymást, és aki a Kohó- és Gépipari Minisztérium hadiipari igazgatóságán dolgozott. Menyhért adatokat szerzett neki a hadiipari üzemekről, az egyiptomi fegyverszállítás körülményeiről, valamint a Csepel-szigeten épülő rakétakilövő állomásról. Aradi a megszerzett új adatokat tartalmazó írásos jelentését és más dokumentumokat július 25-én Győrben adta volna át a futárnak, a határőrök azonban a Győr felé tartó gyorsvonaton történő igazoltatás során megtalálták nála az iratokat és Aradit őrizetbe vették.
1959. október 15-én az Aradi Istvánnal és társaival szemben indított büntetőper I. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 3.1.9. V-145881
HU ÁBTL 3.1.9. V-145881/1