Kisparaszti családból származott. 1915-ben beiratkozott a Ludovika Akadémiára, ahonnan áthelyezték a bécsújhelyi katonai akadémiára. 1917-ben, tanulmányai befejezése után hadnagyként a szabadkai 86. gyalogezredhez vezényelték. 1921-ben leszerelt a hadseregtől. 1922-ben államtudományi doktorátust szerzett. Hódmezővásárhelyre költözött és a Nemzeti Hitelintézet Rt. hódmezővásárhelyi fiókjának lett az igazgatója, majd 1941-től a hitelintézet Újvidéken alapított fiókját vezette. 1944-ben már századosként bevonult katonai szolgálatra. 1945. május 1-én német területen amerikai hadifogságba került. 1946-ban a nyugatra menekült magyarok hazaszállításával foglalkozó központi Magyar Iroda vezetője lett Münchenben. 1947 szeptemberében tért vissza Magyarországra, Keszthelyen telepedett le és az állami hal-és nádgazdaságnál helyezkedett el.
1946 szeptemberében a heidelbergi amerikai főparancsnokságon beszervezték kémkedésre. A fogságból való hazatérésétől, 1947 őszétől kezdve mintegy húsz alkalommal küldött gazdasági, politikai és katonai titkokat képező adatokat az amerikai katonai hírszerzés ausztriai megbízottjának. Ezeket az adatokat Lőrincz Sándor volt ezredestől, és más közhivatali beosztásban dolgozó barátaitól szerezte, mint például Losonczy Gézáné korábbi hódmezővásárhelyi ismerősétől, aki 1945 után a HM Katonapolitikai Osztályon dolgozott.
1950. augusztus 15-én a Vaikó Györggyel és társaival szemben indított büntetőper XV. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
Földi maradványait 1964-ben áthelyezték a budapesti Új Köztemetőbe.
HU ÁBTL 2.1. II/44/a-b (V-142777/1-2)
HU ÁBTL 2.1. X/9
HU ÁBTL 2.1. X/24