Édesanyja a születése után menhelyre adta, 13 éves korában vette újra magához. Hét általános iskolai osztályt végzett, majd varrni tanult, 15 éves korában orsózó ipari tanuló lett. 1948-tól a Pamutipari Vállalat újpesti üzemében dolgozott orsózóként. Miután 1952-ben férjhez ment Havrilla Béla törzsőrmesterhez, aki a honvédségnél volt gépkocsivezető, ő is ott vállalt takarítói állást. Válása után, 1955 novemberétől a budapesti Lámpagyárban volt gépmunkás. 1956. november 7-én 12 társával nyugatra szökött, Svájcba került, ahonnan 1957. január elején legálisan visszatért Magyarországra.
1956. október 24-én a budapesti Vörös Csillag Nyomdánál csatlakozott a tüntető tömeghez, majd egy teherautón Budapest utcáin haladva az egyetemistákkal különböző jelszavakat kiabáltak. A Corvin közhöz érve a nőket leszállították a teherautóról, itt élelemosztással és a sebesültek ápolásával kapcsolódott be az ottani csoport tevékenységébe. Október 26-án csatlakozott a Corvin köziekkel kapcsolatot tartó Vajdahunyad utca 41. szám alatt működő fegyveres csoporthoz. Még ugyanezen a napon a Nagykörút és az Üllői út sarkán lévő Valéria Söröző második emeletéről többedmagával tüzet nyitott az arra haladó szovjet egységekre. Később tagja lett annak a járőröző csapatnak, amely a volt kommunistákat és a belügyi, államvédelmi dolgozókat felkutatták és előállították. Wittner Máriával együtt a harcok alatt lőszert szállítottak, tárakat töltöttek és benzines palackokkal látták el a harcoló társaikat. Ezzel mindketten részesei voltak mintegy 25 szovjet katona meggyilkolásának, közben több lakást is kifosztottak. Október 28-án és azt követő napokban társaival a Herkules Cipőgyár épületének tetején kialakított tüzelőállásból lőtték az arra elvonuló szovjet egységeket, s közben a cipőgyár raktárából nagyobb mennyiségű cipőt elvittek. Október 30-án a X. kerületi rendőrkapitányságról fegyvert és lőszert szállított a pártházat ostromló társainak a Köztársaság téren, majd a pártház pincéjében társaival titkos alagutakat keresett. November 4-én fegyveresen harcolt az Üllői úton a szovjetek egységekkel szemben, több szovjet katonát agyonlőttek és páncélautókat semmisítettek meg.
1959. február 24-én a Wittner Máriával és társaival szemben indított büntetőper II. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 3.1.9. V-142941/1
HU ÁBTL III. 9.2. – VII. tétel – sz. n. – Elítéltek létszáma
HU BFL – XXV.4.f.9 – 8046 – 1958