Menhelyre került 12 éves korában, 1947 és 1950 között Debrecenben egy gyermekotthonban élt. A nyolc általános iskolai osztály elvégzését követően vasöntő-tanuló lett Budapesten a MÁVAG-nál. 1948-ban a Landler Jenő Járműjavító Vállalathoz került segédmunkásnak, majd a Járműfelszerelési Gyárban dolgozott. 1952-ben behívták sorkatonai szolgálatra a Baj községben állomásozó lövészezredhez. Leszerelése után a Komlói Szénbányászati Trösztnél helyezkedett el csillésként, ahol 1956. februárig dolgozott. 1956. augusztus 21-én őrizetbe vették és orgazdaság miatt 10 havi börtönre ítélték. Fellebbezésének elbírásáig Budapesten a Markó utcai börtönben tartották fogva, ahonnan 1956. november 2-án kiszabadult.
1956. november 2-án, miután szabadult a Markó utcai börtönből, a Budapest XIII. kerületi Csángó utcai laktanyában jelentkezett a nemzetőrséghez, ahol géppisztolyt is kapott. Hamarosan átment a VI. kerületi nemzetőrséghez, november 8-ig többedmagával járőrözött a kerület utcáin, több helyen részt vett az utcai harcokban. November 9-től sebesülteket szállított a Péterfy Sándor utcai Kórházba és a kórház megbízásából vidékre járt élelemért. November 16-án a kórházban tartott razzia során őrizetbe vették, de kihallgatása után kiengedték. Szabadon bocsátása után a XIII. kerületi Dózsa György úti építőipari munkásszállásra ment, ahol csoportvezetőként bekapcsolódott az Obersovszky Gyula és Gáli József által szerkesztett „Élünk” című illegális kiadvány több számának és más röplapoknak a sokszorosításába, terjesztésébe.
Kovács a társaival rendszeresen tartott megbeszéléseket a Péterfy Sándor utcai Kórház épületében, ahol általában jelen volt Jagicza László grafikus is. November közepétől a rendőrség többször tartott razziát az épületben, néhány személyt, köztük Kovácsot is néhány órára bevitték a rendőrségre. Egy idő után gyanúsnak találták Jagicza viselkedését, aki a razziák idején soha nem volt ott a kórházban. A november 26-i megbeszélésen úgy döntöttek, hogy az árulónak tartott férfit likvidálni kell, ennek végrehajtására Kovács Lukács Józsefet és Mátéffy Csabát utasította. Lukács rá is lőtt Jagiczára, akit súlyos állapotban kórházba szállítottak.
1957. június 20-án a Tóth Ilonával és társaival szemben indított büntetőper X. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 3.1.9. V-142621/1
HU ÁBTL III. 9.2. – VII. tétel – sz. n. – Elítéltek létszáma
HU BFL – XXV.4.a.7 – 164 – 1957