Bokor Sándor és társai bűnügye | Jeltelenül elföldelve

A büntetőeljárás kezdete

1948. február

A büntetőeljárásban részt vevő nyomozó szerv(ek)

Magyar Államrendőrség Államvédelmi Osztálya (ÁVO)

Magyar Államrendőrség Államvédelmi Osztálya Népügyészségi Kirendeltség

Az eljáró ügyész megnevezése

Kertész Endre Győző

Az eljáró ügyészség megnevezése

Belügyminisztérium Államvédelmi Hatóságának Népügyészségi Kirendeltsége

A vádirat elkészültének időpontja

1948. 08. 12.

Az elsőfokú bírósági eljárás fontosabb adatai

A bíróság neve

Budapesti Népbíróság

A tárgyalás jellege

nyilvános

A tanácsvezető bíró neve

László Dezső

Az ítélethozatal ideje

1948. 10. 14.

Az ítélet száma

Nb. I. 3355/1948/9.

Az ítélet jogereje

nem jogerős

A másodfokú bírósági eljárás fontosabb adatai

A bíróság neve

Népbíróságok Országos Tanácsa

A tárgyalás jellege

nyilvános

A tanácsvezető bíró neve

Pálosi Béla

Az ítélet- vagy határozathozatal ideje

1948. 12. 15.

Az ítélet vagy határozat száma

NOT II. 3202/1948/19.

Az ítélet jogereje

jogerős

A jogerős döntés szerinti tényállás

Vádlottak mind a Nyilaskeresztes Párt Budapest XII. kerületi szervezetének tagjai voltak. 1944 októberétől Dési Dregán Miklós a szervezet vezető-helyetteseként, Bokor Sándor a Városmajor utcai pártházban felállított nyomozócsoport vezetőjeként, a többiek egyszerű pártszolgálatosként részt vettek katonaszökevények és üldözött személyek összeszedésében, a nyilas pártházakban történt súlyos bántalmazásukban, kifosztásukban és törvénytelen kivégzésükben. Vádlottak decemberben és januárban jelen voltak vagy tevőlegesen részt is vettek több száz üldözött személy Duna-partra való kísérésében és meggyilkolásában. Vádlottak egy része részt vett januárban a Maros utcai zsidó kórház és a Városmajor utcai Bíró Dániel-féle zsidó kórház lerohanásában és a betegek kivégzésében is.

A jogerős döntés szerinti tényállásban szereplő helyszín(ek)

Budapest V.

Budapest VI.

Budapest XII.

Jogerős döntés

Bokor Sándor (Budapest, 1911) I. rendű vádlottat háborús és népellenes bűntettek miatt halálra ítélték.

Gaál György (Köröstarcsa, 1903) II. rendű vádlottat háborús és népellenes bűntettek miatt halálra ítélték.

Tátrai Dezső (Sátoraljaújhely, 1899) III. rendű vádlottat háborús és népellenes bűntettek miatt halálra ítélték.

Hajgató Lajos (Kápolnásnyék, 1897) IV. rendű vádlottat háborús és népellenes bűntettek miatt halálra ítélték.

Tuboly Miklós (Budapest, 1921) V. rendű vádlottat háborús és népellenes bűntettek miatt halálra ítélték.

Hellinger Antal (Zsámbék, 1901) VI. rendű vádlottat háborús és népellenes bűntettek miatt halálra ítélték.

Szedlacsek Géza (Abádszalók, 1911) VII. rendű vádlott tekintetében az elsőfokú ítéletet megsemmisítették, a népbíróságot az észlelt hiányosságok pótlására és új ítélet hozatalára utasították.

Dési Dregán Miklósné sz. Huszár Erzsébet (Abádszalók, 1906) VIII. rendű vádlottat háborús és népellenes bűntettek miatt halálra ítélték.

Gáncsos Zoltán (Dombrád, 1922) IX. rendű vádlottat háborús és népellenes bűntettek miatt halálra ítélték.

Kun Károly (Nyírbátor, 1907) X. rendű vádlottat bűnsegédi bűnrészesként elkövetett háborús és népellenes bűntettek miatt életfogytig tartó kényszermunkára ítélték.

Dési Dregán Miklós (Vajdaszentivány, 1894) XI. rendű vádlottat háborús és népellenes bűntettek miatt halálra ítélték.

Czigány Ferenc (Náprádfa, 1901) XII. rendű vádlott tekintetében az elsőfokú ítéletet megsemmisítették, a népbíróságot az észlelt hiányosságok pótlására és új ítélet hozatalára utasították.

Bokor Sándorné sz. Szabó Mária (Budapest, 1905) XIII. rendű vádlottat háborús és népellenes bűntettek miatt életfogytig tartó fegyházra ítélték.

A büntetőeljárás következtében elhunyt személy(ek)

Megjegyzés

A Magyar Köztársaság Elnöke 1949. március 23-án kelt határozatával Tátrai Dezső halálbüntetését kegyelemből életfogytig tartó kényszermunkára változtatta át.
Szedlacsek Géza és Czigány Ferenc tekintetében a Budapesti Megyei Bíróság 1951. március 1-jén hozott döntést, a vádlottakat folytatólagosan elkövetett háborús bűntett miatt halálra ítélte. Az ítélet ellen bejelentett fellebbezéseket a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága 1951. június 16-án elutasította. Vádlottak kegyelmi kérelmét a Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1951. július 3-án elutasította.
Tátrai Dezső büntetésének letöltése közben, 1952. március 10-én elhunyt a váci állambiztonsági büntetőintézetben.

Felhasznált forrás(ok)

HU ÁBTL 3.1.9. V-135335
HU MNL OL – XX.5.h – B.V. 0131/1951