1920-ban az újpesti Könyves Kálmán Gimnáziumban érettségizett, majd a Ludovika Akadémián tanult tovább. 1924-ben mint hadnagyot az 1. huszárezredhez osztották be, a csapatszolgálati idejét Szegeden, Kecskeméten, Budapesten és 1941-től Szabadkán töltötte. 1943-ban a Honvédelmi Minisztérium szervezési osztályára került, 1944-ben alezredessé léptették elő. A Honvédelmi Minisztérium kitelepítésekor, 1944 novemberében Kőszegre vonult, majd 1945 tavaszán egysége zárt kötelékben elhagyta az országot. Passau mellett amerikai fogságba került, ahonnan 1946 tavaszán érkezett haza. 1950-ig alkalmi munkákat végzett, ezt követően a Rákospalotai Bőrkonfekció Vállalatnál helyezkedett el.
1956. november 4-én jelentkezett az újpesti nemzetőrségbe, ahol az 1. század parancsnoka lett, mintegy 100 személyt fegyverzett fel. Egységét a Szent László úti sorompóhoz vezette, ahol elfoglalták a tüzelőállásokat. Részt vett a folyamőrlaktanya fegyvereinek elszállításában, teherautók lefoglalásában, csirizzel kenette be az egyik utat, hogy a szovjet páncélosok és teherautók beleragadjanak. November 6-án elvállalta az újpesti fegyveres erők főparancsnoki tisztségét, a parancsnokságot a Könyves Kálmán Gimnáziumba telepítette. November 7-én fegyvereseivel az angyalföldi Rákosrendezői Pályaudvaron kifosztott egy exportra menő vagont, az ott talált cipőket a gimnáziumba vitette és ott szétoszttatta. November 8-án a megjelenő szovjet csapatok ellen fegyvereseit harcra buzdította, tűzparancsot adott ki és ennek következményeként súlyos harcokra került sor. A Könyves Kálmán Gimnázium erkélyéről lángkézigránátot dobott az úttesten tartózkodó szovjet páncélos felé, ezzel is bátorítani akarta csapatát. A harcok során hozzávetőlegesen 20 szovjet katona és több polgári személy meghalt.
1959. július 28-án a Kósa Pállal és társaival szemben indított büntetőper XX. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 3.1.9. V-142947/1-9
HU ÁBTL III. 9.2. – VII. tétel – sz. n. – Elítéltek létszáma
HU BFL – XXV.4.f – 8017 – 1958