A per vádlottjai nem alkottak egy szervezett csoportot, közöttük laza ismeretségi kapcsolat volt. Valamennyien különböző úton jutottak hozzá a lőszerekhez és a fegyverekhez, s nem tettek eleget a beszolgáltatásukról szóló hatósági felhívásnak. 1956. november 6-án Budafokon a megszűnt nemzetőrség parancsnoka, Schmidt Vilmos, mielőtt elmenekült az országból, megbízta Varga Józsefet, hogy ha majd külföldről jelt ad, kezdjen el fegyvereket gyűjteni és szervezze újjá a nemzetőrséget. Varga a volt parancsnok jeladása nélkül hozzáfogott a fegyverek gyűjtéséhez. 1956 december közepén egy budafoki italboltban Dévényi Józseftől vásárolt egy Frommer gyártmányú pisztolyt, majd december végén Steili Károlytól kapott egy pisztolyt. Később, 1957. január 9-én Végvári Ferenc Antaltól szerzett 2 db géppisztolyt, 6 db dobtárat, 6 db kézigránátot és kb. 240 db géppisztolylőszert. Másnap ezeket az eszközöket átadta a Batonai fivéreknek, akik még aznap elrejtették azokat a budafoki Pozsonyi út 43. szám alatt lévő beomlott pincében. A két Batonai testvér 1956. november elején két géppisztolyt a munkahelyükön rejtettek el. Gedra Ferenc pedig tudott egy külföldre szökött barátjának az egyik helyi kápolnában eldugott géppisztolyáról. Petró Imre a budafoki strand mögött talált egy pisztolyt, amit aztán lakásán rejtett el. A fegyvereket lakossági bejelentés alapján elrendelt házkutatások során találta meg a rendőrség.
HU HIM HL – XI.22 – 2057/1957