A hat elemi osztály elvégzése után kőművesnek tanult, de tanulmányait nem fejezte be, hanem kőművessegédként helyezkedett el. 1940-ben szolgálattételre jelentkezett az SS-be. 1944 szeptemberében alakulatát Németországba irányították, Batonai azonban útközben kétszer is megszökött, majd 1944 novemberében hazament Ceglédre. 1945-ben a kecskeméti népbíróság háborús bűntett miatt 6 havi börtönre ítélte. Később lopás és koldulás bűntettei miatt ítélték el. 1948 és 1950 között tényleges katonai szolgálatát töltötte, ekkor parancsmegtagadás miatt ítélték el 4 hónapra. Szabadulása után a Budafoki Kartonlemezgyárban vállalt munkát. Tagja volt a Magyar Dolgozók Pártjának.
1956. november 1-jén belépett a XXII. kerület nemzetőrségbe, amelynek november 4-ig volt tagja. Schmidt Vilmos nemzetőrparancsnok buzdítására csatlakozott a balatoni műútnál gyülekező fegyveres csoporthoz, akik a szovjetek elleni harcra készülve ellenőrizték a gépkocsikat, azonban a megszálló csapatok közeledtekor elmenekültek. István öccsével találtak két géppisztolyt, amiket a munkahelyükön elrejtettek. Január 10-én Varga József vádlottól 2 db géppisztolyt, 6 db dobtárat, 6 db kézigránátot és kb. 240 db géppisztolylőszert kaptak, amelyet még aznap elrejtettek a budafoki Pozsonyi út 43. szám alatt lévő beomlott pincében. A fegyvereket lakossági bejelentés alapján elrendelt házkutatás során találta meg a rendőrség.
1957. január 22-én a Varga Józseffel és társaival szemben indított bűntetőper IV. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL III. 9.2. – VII. tétel – sz. n. – Elítéltek létszáma
HU HIM HL – XI.22 – 2057/1957