Alkalmazotti családból származott, apja éttermi felszolgáló volt. Édesanyja és testvérei 1944-ben a deportálások során haltak meg. A nyolc elemi iskola elvégzése után műszerész tanonc lett, 1941-ben tette le a segédvizsgát. Ezt követően fővárosi kisiparosoknál vállalt munkát, majd 1944-ben munkaszolgálatra hívták be. Később a gépipari technikum egy évét is elvégezte. 1950-ben a Danuvia Gépgyárban helyezkedett el. 1951-ben áthelyezték művezetőnek a Rádió Felszerelések Gyárába, majd 1952 végén az Elektronikus Mérőműszerek Gyárában lett osztályvezető. 1953 és 1957 között a Tűzvédelmi Berendezéseket Gyártó Vállalatnál részlegvezető volt. 1948-tól tagja lett a Magyar Dolgozók Pártjának. 1950-től az ÁVH beszervezett ügynöke volt.
1956. október 26-a és november 4-e között Budapesten a Baross tér 19. szám alatt tevékenykedő fegyveres csoport főparancsnoka volt. Utasítást adott október 29-én az épület pincéjében fogva tartott négy személy, november 2-án pedig két személy kivégzésére. Október 30-án riadót rendelt el, majd fegyveres csoportjával részt vett a Köztársaság téren az MDP Budapesti székházának megtámadásában, az épület elfoglalása után pedig a védelmet ellátó kiskatonák kivégzésében. November 4-én eligazítást tartott a szovjet csapatok elleni harcállások elhelyezésére. Miután a szovjet harckocsik szétlőtték a székhelyül szolgáló Baross téri épületet, áttette a székhelyét a Péterfy Sándor utcai kórházba, ahol november 12-ig tartózkodott. November végén Ausztriába menekült, pár nap múlva azonban visszatért Magyarországra.
1961. július 15-én a Herczegh Benjáminnal és társaival szemben indított büntetőper VIII. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
A Budapest Főváros Ügyészsége 1957. október 21-én készítette el Nickelsburg László vádiratát, Az alapügyben elsőfokon 1958. szeptember 11-én a Budapesti Fővárosi Bíróság Bali László tanácsa a demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetése és a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett lopás bűntette, mint felbujtó vádjával a Tb. VI. 7098/1957/16. számú ítéletében életfogytig tartó börtönre ítélte. A perbe II. rendű vádlottként bevonták Barinka Tibor budapesti lakost is. 1958. március 22-én hozott végzésében a Budapesti Fővárosi Bíróság Népbíróság Tanácsa pótnyomozást rendelt el. Az ügyészség ekkor még a pótnyomozás eredménye alapján a vádpontokat változatlanul fenntartotta.
1959. március 27-én a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának Népbírósági Tanácsa Nickelsburg László I. rendű vádlottat a társadalmi tulajon sérelmére elkövetett bűncselekmény vádja alól felmentette, az elsőfokú ítélet egyéb rendelkezéseit a T. Nbf. IV. 6/1959/3. számon jogerőre emelte.
1961. június 7-én a Legfőbb Ügyészség perújítási indítványára 1961. június 9-én a Legfelsőbb Bíróság az ítéleteket hatályon kívül helyezte, illetve Nickelsburg László ügyét összevonták a Herczegh Benjámin és társai perével, amiben elsőfokon a a T.B. 26/1961. számon a Legfelsőbb Bíróság döntött.
HU ÁBTL 3.1.9 V-142299
HU ÁBTL 3.1.9 V-147834/10-a.
HU ÁBTL 3.1.9 V-147834/10-a. IX. számú melléklet
HU BFL – XXV.- 4.f.8. – 7098/1957