népbíróság

Csiszár Gábor, Tál György, Haich József, Polesz István, Papp Lajos és Rack József 1944. december 27-től a Nyilaskeresztes Párt budapesti (főkerületi) parancsnokságának Tál Lajos vezette nyomozócsoportjában teljesített fegyveres szolgálatot. 1944. december vége és 1945. január 17. között több száz, zsidónak tekintett személy előállításában, elhurcolásában, kifosztásában, bántalmazásában és törvénytelen kivégzésében vettek részt. Az általuk 1945. január 3-án előállított és bántalmazott Stern Jenő és Balázs Sándor közreműködött a többi őrizetes elrejtett értékeinek megszerzésében.

Csókási Katona János 1942-ben az 5/6. számú munkásszázad keretlegénységének tagjaként felsőbb utasítás nélkül kegyetlenkedett a beosztott munkaszolgálatosokkal. 1943 januárjában Szumi városban a beérkező vonatról leszállíttatott két, a 101/51. számú munkásszázadhoz tartozó munkaszolgálatost és a pályaudvar környékén meggyilkolta őket, egyikük bőrkabátját pedig eltulajdonította. A visszavonulás során folyamatosan bántalmazta a munkaszolgálatosokat és fegyelmező gyakorlatokat végeztetett velük. 1943.

Csollák Mihály 1939-ben belépett a Nyilaskeresztes Pártba, ahol 1944. október 15-től fegyveres szolgálatot teljesített. 1945. október 17-én Budapest VIII. kerületében részt vett több, mint 13, nagy részben zsidónak minősített személy törvénytelen kivégzésében.

Csornoky Viktor, a Független Kisgazdapárt (FkgP) országgyűlési képviselője, a washingtoni magyar követség első titkára, majd kairói magyar nagykövet 1947-ben Budapestre kinevezett amerikai diplomaták segítségét kérte a szovjet hatóságok által letartóztatott Kovács Béla érdekében. 1947-től nyugati diplomatákkal és magyar emigránsokkal tárgyalt apósa, Tildy Zoltán köztársasági elnök jogellenes Nyugatra távozásának előkészítéséről. 1948-ban diplomáciai táviratokat és Magyarországot rossz fényben feltüntető adatokat közölt az Amerikai Egyesült Államokban élő magyar emigránsokkal.

Dikán Lajos a nyilas hatalomátvételt követően tartalékos őrmesterként a Kémeri Nagy Imre lövész különítmény ún. halálfejes alakulatánál teljesített katonai szolgálatot. 1944. november 9-én letartóztatta és vallatta dr. Polányi Béla fogorvost, majd átadta a Gestaponak. Polányit egy hónapig tartották fogva, ez idő alatt Dikán Polányi lakásában élt. Mikor Polányit szabadult, Dikán azonnal letartóztatta és a Duna-parton egy ismeretlen társa segítségével meggyilkolta.

Az 1930-as évek elején alakult Magyar Testvéri Közösség nevű titkos társaság néhány tagja, Arany Bálint, Héder János, Kiss Károly és mások a második világháború után aktívan be akartak kapcsolódni a magyar politikai életbe. 1945 őszén Szent-Miklóssy István, 1946 tavaszán pedig Szentiványi Domokos és Donáth György is csatlakozott hozzájuk. Új tagokat elsősorban Budapesten szerveztek be. A szervezkedés célul tűzte ki a német megszállás előtti államrend visszaállítását az értelmiség egy részére és a parasztságra támaszkodva.

Az első kilenc vádlott mind tagja volt a Rongyos Gárdának, vagy valamilyen módon kapcsolatba került e katonai jellegű alakulattal. Fodor Lajos 1938 végétől Vannay László zászlóaljában Vannay helyetteseként tevékenykedett. A Gárda tagjaként több vádlott részt vett 1938. november 10-én a felvidéki bevonulásban. Kovács Endre a bevonuló tiszaújhelyi részleg parancsnoka, Benkő Antal a helyettese, Gödér Pál pedig e részleg szolgálatvezetője volt.

Dunai Gyula 1944 novemberétől Budapest XIII. kerületében nyilas pártszolgálatosként részt vett hamis igazolással bujkáló üldözöttek és munkaszolgálatosok előállításában, kihallgatásában, bántalmazásában és törvénytelen kivégzésében. Több esetben részt vett a Duna-parton történő kivégzésekben is. 1944. december 31-én társaival együtt egy ellenállási csoport 10-12 tagját bevitték a Petneházy utcai nyilasházba. A kihallgatásokat Dunai vezette. A csoport tagjai súlyosan bántalmazták, közülük két főt kivégezték, a többieket pedig átkísérték az Andrássy út Hűség Házába.

Dunkel Károly a Nyilaskeresztes Párt Budapest XII. kerületi szervezetében 1944. október 20-tól fegyveres szolgálatot teljesített és üzemszervezői tisztséget töltött be, majd 1945. január 6-tól a párt központi irodájának (Bp. VI. Andrássy út 60.) szociális osztályát vezette. 1944. december 4-én és 1945. január 12-én több zsidónak tekintett személy előállításában és törvénytelen kivégzésében vett részt.

1944 októberében és novemberében karhatalmi rajparancsnokként Budapesten részt vett katonaszökevényeknek, zsidóknak és kommunistáknak minősített személyek elfogásában, bántalmazásában és kifosztásában.