A hat elemi iskola elvégzése után vízvezeték-szerelőnek tanult, azonban nem a szakmájában, hanem kőművessegédként vállalt munkát. Előbb a Lukács fürdőben, majd több kőművesmesternél dolgozott. 1944-ben rövid időre behívták katonának. 1932-től kezdve sorozatosan követett el kisebb bűncselekményeket, melyekért kilencszer volt büntetve és összesen négy évet töltött börtönben. Utoljára 1955-ben lopás miatt kapott 1 évi és 6 havi börtönbüntetést, amit a Herend község melletti rabmunkahelyen kellett letöltenie. 1956. október 27-én több rabtársával együtt a felkelők kiszabadították. Herendről teherautóval előbb Veszprémbe, majd október utolsó napjaiban Budapestre érkezett. Részt vett a fegyveres felkelésben, majd a forradalom leverése után vissza akart térni a börtönbe, de az Elnöki Tanács felfüggesztette büntetését. Letartóztatásakor vízvezeték-szerelőként az élelmiszeripari gépjavító vállalatnál dolgozott.
A forradalom idején környezete „Csúnya Jóska” néven ismerte.
Miután 1956. október 27-én kiszabadították a Herend melletti rabmunkahelyről, előbb Veszprémbe, majd Budapestre jött és csatlakozott a XIV. kerületi nemzetőrséghez. Október 30-án jelen volt a Köztársaság téren a pártszékház megtámadásánál. November 4-én a Thököly úti csoporttal részt vett a Thököly út és a Dózsa György út kereszteződésénél a szovjet katonák ellen folytatott harcokban. Több társával megtámadta azokat a szovjet katonákat, akik bemenekültek a környékbéli házakba. Közreműködött több közeli bolt kifosztásában, a lopott árukat értékesítette.
1959. október 26-án a Futó Jánossal és társaival szemben indított büntetőper III. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 3.1.9. V-145612/1-16
HU ÁBTL 3.1.9. V-150389/3
HU ÁBTL III. 9.2. – VII. tétel – sz. n. – Elítéltek létszáma
HU BFL – XXV.4.f – 9019/1959