Munkáscsaládból származott. A hat elemi osztály elvégzése után segédmunkásként dolgozott a Devecseri Keményítőgyárban, majd a MÁV-nál, majd az Épületvilágítást Szerelő Vállalatnál. 1950-ben bevonult tényleges katonai szolgálatra, ahonnan 1952 novemberében leszerelt és visszament a munkahelyére. 1953 májusában felvették a rendőrség kötelékébe, ahonnan saját kérésére másfél év múlva leszerelt. 1954 decemberétől letartóztatásáig szállítómunkásként dolgozott a Csepel Vas- és Fémműveknél.
1956. október 26-án Csepelen a rendőrkapitányság épületében szerzett magának egy puskát a hozzá való lőszerrel. Csatlakozott az épület előtt gyülekező fegyveresekhez, akik a környéken államvédelmi beosztottak után kutattak, fegyvert kerestek a Szabadságharcos Szövetség épületében, majd a csepeli tanácselnök lányát akarták elfogni. A keresés közben agyonlőtte a bujkáló Bordás András Kossuth-díjas vasesztergályost. Ezután részt vett a Duna felől érkező államvédelmi beosztottakkal folytatott fegyveres harcban is.
1958. február 25-én a Nagy Józseffel és társával szemben indított büntetőper I. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL III. 9.2. – VII. tétel – sz. n. – Elítéltek létszáma
HU BFL – XXV.4.a.7 – 1991 – 1957