Két középiskolai osztályt végzett Esztergomban. Fiatal korában hosszabb ideig volt az aszódi javító-nevelő intézet lakója, ahol 1945 után kertészként dolgozott. 1950 és 1954 között a székesfehérvári Épületszerelő Vállalat alkalmazta, majd ezt követően Balinkán és Pusztavámon a bányákban helyezkedett el. 1953-ban okirathamisítás miatt 4 hónapra, 1955 júliusában a katonai szolgálata alatt kémkedés, fegyveres szökési kísérlet és izgatás miatt jogerősen 2 évi és 6 hónapi börtönbüntetésre ítélték, azonban kegyelemmel korábban szabadult. A forradalom kitörése idején a balinkai bányában dolgozott.
1956. október 23-án és azt követő napokban Székesfehérváron jelen volt minden fontosabb megmozduláson, többek között a börtön és a városi színház előtti tüntetéseken is. November 4-én részt vett a Vas utcai laktanyában megszervezett két fegyveres csoport létrehozásában, ő lett az egyik csoport vezetője. Az előző napon megszállt Vadásztölténygyárból november 5-én az öreghegyi rádióállomás elfoglalására induló két csoport egyesült, ettől kezdve parancsnok-helyetteseként vett részt az akciókban. Közreműködött a rádióállomás elfoglalása után a védelmi állások kialakításában. Bár a tűzparancs kiadását megtagadta, maga is részt vett az Öreghegy felé tartó két szovjet katona üldözésében.
1958. március 3-án a Marton Istvánnal és társaival szemben indított büntetőper III. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL III. 9.2. – VII. tétel – sz. n. – Elítéltek létszáma
HU HIM HL XI.22.a BKB 00703/1957