Munkás családból származott. Két polgári osztályt végzett, majd 1950-től bevonult tényleges katonai szolgálatra. Leszerelése után a Vörös Csillag Traktorgyárban géplakatosként helyezkedett el és ott dolgozott letartóztatásáig.
1948-ban a két munkáspárt egyesítése után tagja lett a Magyar Dolgozók Pártjának (MDP).
Három esetben volt büntetve. 1950-ben a Szegedi Katonai Bíróság izgatás bűntette miatt 4 havi börtönre ítélte. A Budapesti XVIII. kerületi Bíróság 1954-ben durva becsületsértés miatt pénzbüntetésre, 1956-ban pedig testi sértés bűntette miatt 1 havi felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte.
1956. október 24-én munkahelyéről kiment a közelben lévő lajosmizsei vasúti átjáróhoz és részt vett a szovjet hadsereg elleni barikád építésében. Október 25-én ott volt a XVIII. kerületi pártház ostrománál, ahol sikerült fegyvert szereznie, azután többedmagával kivonult a lajosmizsei vasúti átjárónál épített barikád védelmére. Október 26-án részt vett a XVIII. kerületi rendőrkapitányságon a nemzetőrség megszervezésében, amelynek helyettes parancsnoka lett. Később tagja lett a kerületi forradalmi bizottságnak és helyet kapott a régi parancsnok mellett a kapitányság vezetésében is. Október utolsó napjaiban, november elején Hideg Józseffel és Terényi Istvánnal a volt Államvédelmi Hatóság tisztjei után kutatva több lakásban tartottak házkutatást, ahonnan különböző holmikat hoztak el, az otthon tartózkodó tiszteket pedig letartóztatták és bekísérték a kapitányságra. November 4-én a szovjet csapatok visszajövetelének hírére megtagadta a rendőrkapitányság vezetőjének a megadásra vonatkozó parancsát és önjelölt parancsnokként felkészült a szovjet katonai alakulatokkal szembeni ellenállásra. November 5. és 7. között egy XVIII. kerületi közértből élelmiszert vett át és a csoport tagjai között szétosztotta. November 7-én vezetésével kifosztották a XVIII. kerületi Állami Áruházat. November 6-án, miután Molnárék tüzet nyitottak a közelben elvonuló szovjet katonai egységre, a szovjetek viszonozták a tüzet, majd elfoglalták a kapitányság épületét. November 8-án a vezetése alatt álló fegyveresekkel még néhány „orvtámadást” intézett a kerületben állomásozó szovjet csapatok ellen, aminek következtében több személy és épület megsérült. Molnár nézeteltérésbe keveredett Berki Tivadar nevű társával, akit két pisztolylövéssel agyonlőtt. November 9-én Hideg Józseffel fegyvereiket magukhoz véve Ausztriába akartak szökni, de Taksonynál a szovjet katonák feltartóztatták őket és átadták a magyar hatóságoknak.
1958. június 30-án a Molnár Károllyal és társaival szemben indított büntetőper I. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL III. 9.2. – VII. tétel – sz. n. – Elítéltek létszáma
HU HIM HL – XI.22 – 605/1957