Öt elemi osztályt végzett Borszörcsökön, majd 1933-tól a környező településeken gazdálkodó nagygazdáknál volt cseléd. 1941-ben Budapestre jött és a Weiss Manfréd Műveknél lett segédmunkás, majd a vendéglátóiparban helyezkedett el. 1943 októberében behívták katonának Piliscsabára. 1944 decemberében szovjet fogságba esett, ahonnan 1947 decemberében jött haza. Rövid ideig szülőfalujában mezőgazdasági munkát végzett, majd 1949 januárjától ismét Budapesten dolgozott, a Központi Statisztikai Hivatalban lett hivatalsegéd. 1951 nyarán tartalékos továbbképzésre bevonult katonának, de nem fejezte be a képzést. Ezután bányászként több helyen dolgozott, legutóbb a Pécsi Uránércbánya Vállalatnál. 1947-től tagja volt a Magyar Kommunista Pártnak, majd a Magyar Dolgozók Pártjának.
1956. október 29-én jelentkezett Budapesten a VII. kerületi tanács épületében létrehozott nemzetőrséghez. Innen a Wesselényi utca 49. szám alá, a Kovács Dezső parancskosága alatt működő csoporthoz irányították, ahol Varga József rajába osztották be. Később a csoportot az Almássy térre és a Royal szállóba is követte. Október 30-án a fegyveres csoport tagjaival részt vett a Köztársaság téren a pártház elleni támadásban. Az épület elfoglalása után a térre kihozott pártmunkásokat bántalmazta és kivégzéssel fenyegette. November 2-án részt vett a Fővárosi Villamosvasút Vállalat Akácfa utcai központi épületének átkutatásában és fegyveresen biztosította az épületet. November 4-én a Royal szállónál segédkezett a szovjet katonai egységekkel szembeni ellenállás előkészületeiben, tüzelőállások kiépítésében, majd november 6-ig részt vett a fegyveres harcokban. A szálló épületének kigyulladása után a tetőkön keresztül elmenekült a helyszínről.
1958. október 4-én a Kovács Dezsővel és társaival szemben indított büntetőper XII. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 3.1.9. V-143661/1-4
HU ÁBTL III. 9.2. – VII. tétel – sz. n. – Elítéltek létszáma
HU HIM HL – XI.22 – 278/1958