Apja halála után, 1935 és 1943 között menhelyen nevelkedett. Öt elemi iskolát végzett, majd lakatostanonc lett. 1950-ben jelentkezett a hadseregbe, azonban nem küldték tiszti iskolára, ezért a tényleges katonai idejének letöltése után leszerelt. 1953-ban a Gheorghiu-Dej Hajógyárba ment dolgozni, majd a Táncsics Bőrgyárban, később az Acélöntő- és Csőgyárban vállalt munkát. Letartóztatásakor lakatossegéd volt a Danuvia Szerszámgépgyárban.
1956. október 23-án részt vett a Magyar Rádió épületének ostromában. Másnap ott volt Újpesten a szovjet emlékmű ledöntésénél és beszédet is mondott. Alapító tagja lett az Újpesti Forradalmi Bizottságnak és az ún. tízes bizottságnak. Október 30-án kérésére megbízták a politikai nyomozó csoport parancsnokságával, feladatuk volt a kommunista funkcionáriusok, államvédelmi beosztottak letartóztatása és kihallgatása. A tanácsháza pincéjét rendezték be az őrizetbe vett személyek fogva tartására. Tudomása volt a letartóztatottak inzultálásáról, esetenként ő is részt vett a kihallgatásokon. Közreműködött többek között Szobácsi József volt államvédelmi főhadnagy bántalmazásában, aki nem látván más kiutat, cellájában öngyilkosságot kísérelt meg. Jelen volt Horváth Jánosnak, az Állami Egyházügyi Hivatal vezetőjének kihallgatásánál. November 5-én részt vett Piros László volt belügyminiszter és Kiss Károly pártfunkcionárius rózsadombi lakásának feltörésében, ahonnan értékes tárgyakat vittek el. November 4-én és 5-én részt vett a Váci út és az Árpád út torkolatánál, illetve az újpesti téglagyárnál a szovjet katonai egységek elleni harcokban.
1959. július 28-án a Kósa Pállal és társaival szemben indított büntetőper X. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 3.1.9. V-142947/1-9
HU ÁBTL III. 9.2. – VII. tétel – sz. n. – Elítéltek létszáma
HU BFL – XXV.4.f – 8017 – 1958