Négy elemi iskolát és négy polgárit végzett. 1938-tól a MÁV-nál volt lakatostanuló, majd 1941-től ott dolgozott tovább. 1943-ban bevonult katonai szolgálatra, 1944 szeptemberében azonban megszökött. Később a szovjet hatóságok malenkij robotra vitték a Szovjetunióba. Hazatérte után 1949-ig a Pannónia Szőrmeárugyárban kapott munkát, először segédmunkásként, majd lakatosként foglalkoztatták. 1947-ben tagja lett a Magyar Kommunista Pártnak, 1949 és 1952 között pártvonalon dolgozott, de magatartásbeli problémák miatt a pártból kizárták. Ezután ismét a szakmájában helyezkedett el, 1953-tól a letartóztatásáig az építőiparban dolgozott.
1956. november 4-én csatlakozott a Thököly út 44. szám alatt működő fegyveres csoporthoz. Részt vett az átvonuló szovjet katonai egységek megtámadásában, az ablakba kihelyezett gépfegyverrel tüzelt a szovjet páncélautókra, tankokra és a menekülő katonákra. Társaival kifosztott egy környékbeli boltot.
1959. október 26-án a Futó Jánossal és társaival szemben indított büntetőper X. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
A vádiratban és az elsőfokú ítéletben pedig a születési dátumát írták el, 1922. január 17. olvasható ezeken a helyeken.
HU ÁBTL 3.1.9. V-145612/1-16
HU ÁBTL 3.1.9. V-150389/3
HU ÁBTL III. 9.2. – VII. tétel – sz. n. – Elítéltek létszáma
HU BFL – XXV. 4.f – 9019/1959