Szülei napszámosok voltak. Iskolába nem járt, írni-olvasni nem tudott. Dolgozott vándoriparosként, építkezéseken segédmunkásként és napszámosként. Háromszor ítélték el köztörvényes bűncselekményekért, súlyos testi sértésért és lopásért.
1956. október 27-én a kiskunmajsai állat- és kirakodóvásárra összegyűlt emberekkel együtt ő is a tanácsháza előtti téren követelte az épület pincéjébe bezárt Neményi József tanácsi begyűjtési előadó kiadását. Végül a Kolompár verte le a lakatot a pince ajtajáról, és részt vett Neményi kihozatalában, akit a tömeg a tanácsháza előtt agyonvert. Kolompárt másnap este őrizetbe vették és többekkel együtt előállították Kecskeméten a megyei ügyészségre, ahonnan társaival együtt október 30-án szabadult. Ezt követően átköltözött Kiskundorozsmára, november végén ott vették őrizetbe.
1957. augusztus 28-án a Patyi Istvánnal és társaival szemben indított bűntetőper II. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.