Édesapja szobafestősegéd volt. A szülei egyéves korában elváltak, ezt követően többször került állami gondozásba (menhelyre). Egy elemi osztályt végzett. 1951-től különböző helyeken, főleg építkezéseken segédmunkásként dolgozott. 1953-ban lopás miatt két hónapra a fiatalkorúak börtönébe került. Édesanyja halála után mostohaapja a lakásból kizárta, három testvérét pedig menhelyre adta. 1955-ben társadalmi tulajdon elleni sikkasztás és közveszélyes munkakerülés miatt egy évre ismét börtönre került. Ezt követően a MÁVAG-nál helyezkedett el, majd Sztálinvárosban dolgozott 4-5 hónapot. Budapesten több helyen alkalmi munkát vállalt.
1956. október 29-én előbb a Kilián laktanyánál, majd a Kisfaludy utca 28/b. szám alatti épületnél állomásozó fegyveresekhez csatlakozott. Teherautóval élelmiszert szállított a társainak, majd másnap részt vett a Köztársaság téri pártház ostromában. A harcok után részt vett a föld alatti börtönök keresésében, majd másokkal együtt megbízást kapott, hogy vegyenek őrizetbe egykori államvédelmi beosztottakat. Miután a keresett személyeket nem találták otthon, házkutatást tartottak, majd kifosztották a lakásokat. Klenovszky az események során ismeretlen személytől ellopott három darab aranynak látszó nyakláncot, valamint egy állami vállalat raktárából kettő darab bányász szintező műszert. Ezután több helyszínen részt vett a fegyveres harcokban, így a Kisfaludy utcában, a Práter utcában, a Szabad Nép székházánál, a Baross utcában és a 32-es terénél.
November 6-án Juhász Imre, az egyik fegyveres egység vezetője utasítására Klenovszky, Weinhardt Vilmos és Juhász Sándor átkutatták a Kisfaludy utcai épület pincéjét, hogy megtalálják az akkor 17 éves Farkas Árpád villamosvasúti ipari tanulót, akiről az a hír terjedt el, hogy a fegyveres csoport tartózkodási helyéről és harcairól titokban értesítette a rendfenntartó erők parancsnokságát. Az elrejtőzött Farkast végül Klenovszky és Juhász Imre találta meg, akik tüzet nyitottak a fiúra, majd otthagyták a pincében. Farkast a ház lakói a kötözőhelyre vitték, ott azonban belehalt sérüléseibe.
1958. október 2-án a Klenovszky Istvánnal és társaival szemben indított büntetőper I. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 3.1.9. V-141409
HU ÁBTL 3.1.9. – Vizsgálati napló – BRFK – I. sorozat I. kötet
HU ÁBTL III. 9.2. VII. t. – sz. n. – Elítéltek létszáma