Értelmiségi családba született, édesapja ügyvéd volt. Egy gyermekkori betegségből visszamaradt tüdőasztma az egész életét végig kísérte. A budapesti Piarista Gimnáziumban érettségizett. 14 éves korában belépett a hungarista pártba, amelyből azonban hamar kiábrándult és 1937-ben kivált a szervezetből. Az első bécsi döntés előtt csatlakozott a Rongyos Gárdához, majd 1939-től a Kiss János altábornagy vezette antifasiszta katonai szervezet felderítője volt. A második világháború után belépett a Független Kisgazdapártba, s a párt ifjúsági mozgalmának, a Független Ifjúság Szövetségének a szervezője és Budapest II. kerületi főtitkára lett. 1946. április 20-án letartóztatták a demokratikus államrend elleni összeesküvés vádjával, 1947 áprilisában a Budapesti Népbíróság 10 évi fegyházra ítélte. Nem töltötte le a teljes büntetését, 1955 februárjában feltételesen szabadlábra helyezték. 1956 májusában a Földtani Intézetben helyezkedett el segédmunkásként.
1956. október 23-án részt vett a Bem téri tüntetésen. Október 28. és november 4. között nemzetőrként teljesített szolgálatot, a Széna téri csoport tagjaként a november 4-i szovjet támadásig leginkább kapuőr volt a csoport számára bázisként szolgáló földalatti építkezés épületénél. November 4. és 7. között a budai várban tartózkodott, ahová a Széna tériek fegyvert és élelmet szállítottak. November 7-e után, miután fegyvereit részben leadva hazament, betegségének kezelése miatt bejárt az I. kerületi SZTK-ba, ahol november közepén megismerkedett a sérüléséből gyógyuló 15 éves Pokorny Gyulával. Azt tervezte, hogy a Pokorny ismeretségi körébe tartozó fiatalokkal a politikai harc folytatására egy illegális szervezetet hoz létre, valamint alapít egy illegális újságot is, amelyben a Kádár-kormány hivatalos tájékoztatásait akarta megcáfolni. A szervezkedésbe bevonta Vasvári Sándort, akivel december 6-án felmentek a lakihegyi adótoronyhoz, hogy felmérjék annak a lehetőségét, hogyan tudnák felrobbantani a tornyot, ha újra kitörne a felkelés. Folly beszervezte még Pintér Istvánt, a 12 éves Farkas Józsefet és a 15 éves Perczel Istvánt, Perczel pedig Horváth Miklóst. Folly lakásán 1957. január 3-án találkoztak a csoport tagjai, hogy megvitassák a szervezkedés célját és feladatait. Miután a három fiatalkorú elment, a rendőrség megjelent a lakásban és letartóztatta az ott maradt tagokat.
1957. május 10-én a Folly Gáborral és társaival szemben indított büntetőper I. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL III. 9.2. – VII. tétel – sz. n. – Elítéltek létszáma