A hat elemi osztály elvégzése után Sarkadon alkalmi és napszámos munkákat vállalt. 1950 nyarán Budapesten a Ganz Hajógyárban lett villanyhegesztő ipari tanuló. 1951 januárjában megbetegedett, felgyógyulása után az Egyesült Izzóba került műszerész-tanulónak. Tanulmányait itt sem fejezte be, hanem a Földalatti Vasútnál vállalt munkát, eleinte segédmunkásként, később keszonos munkásként dolgozott. 1952 novemberétől 1954 novemberéig a tényleges katonai szolgálatát töltötte. Leszerelése után jelentkezett a Kossuth Tüzértiszti Akadémiára, azonban a hathetes próbaidő után leszerelték. Ezután a 44. sz. Építőipari Vállalatnál helyezkedett el mint segédmunkás, majd átképzős kőműves lett. 1956. november végén átszökött Ausztriába. December 4-től 1957. március 26-ig Svájcban tartózkodott, majd Nyugat-Németországon keresztül Csehszlovákiába szökött, ahol azonban elfogták és átadták őt a magyar hatóságoknak.
1956. október 23-án részt vett a Magyar Rádió épületének ostromában. Másnap csatlakozott a Práter utcai iskolában működő fegyveres csoporthoz. Október 25-én, amikor Ladvánszki Károly rendőr őrnagy vezetésével egy 20 főből álló rendőregység riadóautón kiszállt a József körút egyik épületéhez, hogy az ott tartózkodó fegyveres csoportot felszámolja, az Üllői út felől társaival tüzet nyitott a rendőrökre. Az autót találat érte, a rendőrök a közeli épületbe húzódtak vissza. A felkelők, köztük Dobi Károly, az épületet körülzárva elfogták és lefegyverezték a rendőri egységet. Az elfogott rendőröket a VIII. kerületi rendőrkapitányságra vitték, akik onnan később külső segítséggel el tudtak menekülni. Október 30-án a társaitól szerzett tudomást arról, hogy a Köztársaság téri pártszékháznál gyülekeznek a környékbeli fegyveres csoportok. „Köteléken kívül” odasietve az Erkel Színház tetejéről golyószóróval lőtte a pártház védőit, majd elsőként hatolt be az épületbe, ahol bántalmazta az ott rekedt védőket. November 5-én társaival több zsák ruhaneműt hozott el a kigyulladt Divatcsarnokból. November végén néhány harcostársával az osztrák határon át kiszökött az országból.
1959. december 18-án a Fáncsik Györggyel és társaival szemben indított büntetőper II. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 3.1.9. V-144071
HU ÁBTL 3.1.9. V-144071/1
HU BFL – XXV.4.f.10 – 9024 – 1959