Hat elemi iskolát végzett, majd pincértanuló lett. Először a szakmájában dolgozott, 1945-ben azonban a csepeli papírgyárban helyezkedett el mint segédmunkás. 1950-ben Recskre internálták, mert a Sport vendéglőben barátaival megvertek egy szovjet tisztet. Kiszabadulása után a Fővárosi Gyorsvasút földalatti építkezésén vállalt munkát, majd a Tüzelő Kereskedelmi Vállalat különböző pincéiben szénhordóként dolgozott heti 3-4 napot, egyébként pincér volt a Thököly úti Sport vendéglőben. 1956 szeptemberében Egerbe bevonult katonának, azonban egészségügyi okok miatt egy hónap múlva leszerelték.
A forradalom idején környezetében „Suta” néven ismerték.
1956. október 28. után kapcsolódott be a Thököly úti fegyveresek akcióiba. A Thököly út és a Dózsa György út kereszteződésében katonai, rendőri gépkocsikat, teherautókat kutattak át, katonákat, rendőröket fegyvereztek le és civileket igazoltattak. Október 29-én jelentkezett a XIV. kerületi nemzetőrséghez. Október 30-án jelen volt a Köztársaság téri pártszékház megtámadásánál. November 4-én csatlakozott a Thököly út 44. számú házban berendezkedett fegyveres csoporthoz, ahol tüzelőállásokat építettek ki. Részt vett a Thököly út és a Dózsa György út kereszteződésénél a Bosnyák tér felől érkező szovjet katonai egységek ellen folytatott harcokban, több páncélautót, tehergépkocsit lőttek ki vagy gyújtottak fel. A harcokban több szovjet katonát megöltek. Néhány társával üldözőbe vették azokat a szovjet katonákat, akik bemenekültek a környékbeli lakásokba. Közreműködött több közeli bolt kifosztásában.
1959. október 26-án a Futó Jánossal és társaival szemben indított büntetőper V. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 3.1.9. V-145612/1-16
HU ÁBTL 3.1.9. V-150389/3
HU ÁBTL III. 9.2. – VII. tétel – sz. n. – Elítéltek létszáma
HU BFL – XXV.4.f – 9019/1959