Belügyminisztérium II/8. Osztálya

1956. október 31-én ismeretlen nemzetőrök a budapesti Pozsonyi úti lakásából elhurcolták Tóth Ferenc államvédelmi századost. Végigvonszolták a Nagykörúton, közben a hozzájuk csatlakozó emberek folyamatosan inzultálták, majd átadták az Eötvös utca 25. szám alatti épületben tartózkodó nemzetőröknek. A nemzetőrségnél Mayer Antal vezetésével kihallgatták és tovább bántalmazták a századost. Az épület előtt összegyűlt tömeg közben követelte a férfi kiadását. Mayer rábírta társait, hogy teljesítsék a követelésüket, s miközben a férfit a kapu felé vitte, még többször megütötte és szidalmazta.

A per vádlottjai az 1940-es években Délvidéken a megszállt területekre kirendelt fegyveres alakulatok tagjaiként több településen a helyi partizánok és baloldali személyek ellen tartottak razziákat, letartóztatásokat. A letartóztatottak kihallgatása során sokukat megkínozták, az Óbecse község tanácsházára összegyűjtött foglyok jelentős részét a Tisza-parton kivégezték. 1943 januárban Újvidék és környékén többszáz embert letartóztattak, közülük a kivégzettek holttestét a Dunába vagy a Tiszába dobták.

1950-ben a Budapesti Fővárosi Bíróság Szelepcsényi Istvánt és 11 társát szervezkedésért és diverziós cselekmények kísérletéért különböző időtartamú börtönbüntetésre ítélte. Büntetésüket a Ceglédi Fiatalkorúak Fogházában töltötték. A büntetőintézetben Szelepcsényi kezdeményezésére az elítélt társaik bevonásával szintén létrehoztak egy szervezkedést, amit néhányan az 1953-as szabadulásuk után folytattak. Ebben Szelepcsényi nem játszott még vezető szerepet, mivel pár hónap múlva behívták katonai szolgálatra.  Az 1956.