Hat elemi osztályt végzett. 1950-ben a Határőrséghez került, 1952-ben főhadnagyként egészségügyi okok miatt leszerelték. Ugyanebben az évben kettős házasság miatt 7 havi, fegyverrejtegetés miatt 10 havi, 1953-ban pedig köz- és magánokirathamisítás, valamint fegyverrejtegetés bűntette miatt 4 évi börtönre ítélték. Miután 1955 nyarán szabadult, martinlakatos lett a Lenin Kohászati Műveknél, majd rövid ideig a rendőrségnél szolgált, ahonnan 1956. december 9-én elbocsátották.
1956. december 10-én Miskolcon vezetésével többed magával az Állami Biztosító épületéről leverték a vörös csillagot tartalmazó táblát. Ezután egy kisebb csoport élén elindult a Tanácsház tér felé. Útközben megvettek 100 darab Észak-Magyarország című lapot, azokat az utcán elégették hangoztatva, hogy a kommunista párt lapja hazudik. Ezt követően a Tanácsháza téren Tóth Pál elszavalta a Magyar Néphez című versét, a Szózatot és a Talpra magyart. Ezután a Borsodi Nyomdához mentek és kinyomtattatták Tóth Pál versét, valamint rendszerellenes szövegű röpcédulákat is. Miután a rend helyreállítására szovjet katonák és karhatalmisták a helyszínre mentek, lövöldözés alakult ki, három tüntető és két szovjet katona meghalt. Barthának és Kós Margitnak sikerült elmenekülni, akik a Szondi utcai laktanyából két gyújtópalackot és ködgyertyát szereztek, hogy ismét megtámadják a szovjet katonákat. Később Bartha, Tamás Jánossal a DIMÁVAG munkástanácsától próbáltak teherautót kérni, hogy robbanóanyagot hozhassanak a bányából. Kérésüket azonban visszautasították, ezért hazamentek.
1957. június 18-án a Bartha Bélával és társaival szemben indított büntetőper I. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
MNL OL – XX. 5.g. – 5062/1957