Árvaházban nevelkedett. A négy polgári osztály elvégzése után lakatostanuló lett, azonban az iskolát nem fejezte be. Letartóztatásáig alkalmi munkákat vállalat, általában szállítómunkásként dolgozott. 1939 és 1941 között tényleges katonai szolgálatot teljesített, 1942 tavaszától 1943 tavaszáig frontszolgálaton volt. 1945-től 1946-ig tagja volt a Magyar Kommunista Pártnak, majd megszüntette tagságát. 1952-ben csalásért 1 évi, 1955-ben orgazdaságért 10 havi börtönbüntetést kapott.
A forradalom idején környezetében „Szőke Tibi”-ként ismerték.
1956. október végén Klauber István révén csatlakozott a XIV. kerületi nemzetőrséghez, majd a Thököly úti fegyveres csoporthoz. Részt vett az igazoltatásokban, jelen volt a Május 1. úti államvédelmi objektum kifosztásában. Néhány társával felkeresték az Erzsébet királyné út 17. szám alatti villát, ahol államvédelmi beosztottak után kutatva különböző tárgyakat elvittek a lakásokból. Október 30-án a Köztársaság téren tartózkodott, ahol részt vett a pártszékház ostromában. November 4-től többször megfordult a Thököly út 44. számú házban, ahol tüzelőállásokat építettek ki az szovjet csapatok feltartóztatására. A Thököly út és a Dózsa György út kereszteződésénél több fegyveres akcióban vett részt az arra átvonuló szovjet egységek ellen, társaival a közeli házakba bemenekülő szovjet katonákat üldözőbe vették, akiket vagy megöltek vagy megsebesítettek. A környéken több boltot is feltörtek és kifosztottak.
1959. október 26-án a Futó Jánossal és társaival szemben indított büntetőper VII. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 3.1.9. V-145612/1-16
HU ÁBTL 3.1.9. V-150389/3
HU ÁBTL III. 9.2. – VII. tétel – sz. n. – Elítéltek létszáma
HU BFL – XXV.4.f – 9019/1959