Hat hónapos korától Szegeden a nagymamája nevelte, ott végezte el a hét általános és két polgári osztályt. 1943-ban felkerült Budapestre és vízvezeték-szerelő tanuló lett. 1944-ben Szegedre behívták leventének, ahol lőszerszállítás és foglyok őrzése volt a feladatuk. 1946-ban háborús bűntett miatt 10 évi szabadságvesztésre ítélték. Bűnügyét 1949-ben felülvizsgálták és szabadlábra helyezték. Szabadulása után egy építőipari vállalatnál a szakmájában helyezkedett el, majd 1950-től a Csepeli Acélárugyárban dolgozott.
1956. november 1-jén nemzetőrnek jelentkezett a Baross tér 19. számú épületben székelő Nickelsburg László vezette fegyveres csoportnál. November 4-e után a csoport néhány tagjával bemenekült a Péterfy Sándor utcai Kórházba, ahol Angyal István vezetésével illegális röplapok készítésében vett részt. November 6-án Angyal István kinevezte a Landler Jenő utcai fegyveres csoport parancsnokának. Néhány esetben részt vett az államvédelmi beosztottakkal folytatott utcai harcokban. November 17-én, amikor az államvédelmisek körül zárták az épületet, a pincéken keresztül a Domonkos utcai kórházba menekült, ahol magas vérnyomással betegállományba vették. A kórházban segített az „Élünk” című illegális kiadvány és más röplapok sokszorosításában. November 18-án a Magasépítő Vállalat munkásszállásáról Gyöngyösi társai egy Kollár József nevű rakodómunkást hoztak be kihallgatni a kórház egyik helyiségébe, aki korábban sorkatonaként a belső karhatalomnál szolgált. Az iratai között talált egyenruhás fénykép alapján feltételezték, hogy korábban az Államvédelmi Hatóság állományába tartozott. Gyöngyösi fegyverrel fenyegette és többször pofon ütötte Kollárt, hogy vallja be államvédelmis múltját. Később Tóth Ilona segítségével elkábították, majd megölték a férfit. Amikor Tóth Ilona egy időre eltávozott a helyszínről, Gyöngyösi Gönczi Ferenccel közösen elvette az akkor már eszméletlen férfi pénzét és óráját. Később egyetértett az árulónak tartott Jagicza László meggyilkolásával.
1957. június 20-án a Tóth Ilonával és társaival szemben indított büntetőper II. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték
HU ÁBTL 3.1.9. V-142621/1
HU ÁBTL III. 9.2. – VII. tétel – sz. n. – Elítéltek létszáma
HU BFL – XXV.4.a.7 – 164 – 1957