Szülei földművelők voltak. Az elemi iskola elvégzése után az érsekújvári reálgimnáziumban érettségizett, majd Losoncon kezdte meg teológiai tanulmányait, amit később az első bécsi döntés után a Pápai Református Teológián fejezett be. Elsőként a felvidéki Felsőgelléren teljesített segédlelkészi szolgálatot, ezután a következő szolgálati helye Balatonszepezd volt. 1944. március 19-i német megszállást követően részt vállalt a fegyveres ellenállásban és az embermentésben. A nyilaspuccs után mint „angolbarát kommunistát” rövid időre letartóztatták. A háború után belépett a Független Kisgazdapártba, 1947 nyarán tartott országgyűlési választásokon országgyűlési pótképviselő lett. 1948-ban üresedés miatt bekerült a parlamentbe, de még ugyanazon év augusztusban lemondott a mandátumáról. 1948 májusában a nyugati határ melletti Levél községbe helyezték. 1956-ban felesége kisebb birtokot örökölt a Felvidéken, megkapták a kivándorló útlevelet és folyamatban volt a család áttelepülése. Éppen ezt intézte Csehszlovákiában, amikor kitört a forradalom, október 25-én érkezett vissza Magyarországra.
1956. október 26-án miután értesült a számos áldozattal járó mosonmagyaróvári sortűzről, a helyszínre sietett. A tragédia után az elkeseredett emberek egy része az önbíráskodást választotta, és a határőrlaktanya udvarán tiszteket ütlegeltek. Gulyás a törvényes felelősségre vonást hangsúlyozva próbálta lecsillapítani őket. Végül többekkel együtt sikerült kimenteni egy tisztet, azonban három államvédelmi tisztet halálra vertek. Másnap felszólalt a levéli falugyűlésen, ahol javaslatára megalakult a települést irányító új testület, a nemzeti tanács. Október 29-én a mosonmagyaróvári városi nemzeti tanács megbízásából a környező falvakban létrejött forradalmi szervekkel felvette a kapcsolatot, többek között Hegyeshalomba utazott a határőrség ellenőrzésére. Ott rövid interjút adott két németül beszélő újságírónak. Elutasított mindenféle külső intervenciót, de kérte, hogy az ENSZ törekedjen megakadályozni a Szovjetunió beavatkozását a magyar belügyekbe.
1957. december 21-én a Földes Gáborral és társaival szemben indított bűntetőper III. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
1991. május 11-én helyezték végső nyughelyére Levél község temetőjében. (NÖRI)
HU ÁBTL 3.1.9 V- 141296
HU HIM HL – XI.1. – 156/1957