Iparművészeti iskolát végzett. A Székesfővárosi Községi Iparosiskola rendes tanára volt. 1942-ben tartalékos hadapród őrmesterként bevonult Nagykátára. Előbb a 101/6. számú munkaszolgálatos századhoz került, majd a 101/5. számú munkaszolgálatos századhoz helyezték századparancsnok-helyettesnek. 1943 júniusában leszerelt a katonaságtól.
1942 júniusától 1943 januárjáig a 101/5. számú munkaszolgálatos század parancsnok-helyetteseként teljesített katonai szolgálatot. A keleti fronton a munkaszolgálatosokkal kegyetlenül bánt, beosztottjait is erre utasította. Közbenjárására létrejött az ún. leprás szakasz, ahova csak beteg munkaszolgálatosokat osztottak be, mivel munkateljesítményükkel elégedetlen volt, ezért megtagadta tőlük az élelmet és az orvosi ellátást. Tevékenysége nyomán a század 260 fős létszámából 22 fő maradt életben.
1945. december 10-én a vele szemben indított büntetőper során jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 3.1.9. V-47480
HU ÁBTL 3.1.9. V-87617
HU BFL – XXV.1.a – 2687 – 1945