Munkáscsaládba született, apja kertészetben dolgozott. Hat éves korában menhelyre került, majd apja magához vette. Három elemi osztályt végzett, háromszor ismételve. Kifutóként, gazdasági cselédként, gépkocsivezetőként kereste kenyerét. 1945 tavaszától 1946 őszéig a demokratikus hadseregben teljesített katonai szolgálatot. Ezután különböző munkahelyeken dolgozott, majd 1954 szeptemberében lakatosként elhelyezkedett a budapesti Gumijavító Kisipari Termelő Szövetkezetben.
1956 végén talált a Budapest I. kerületében bérelt telkén 7 db dobtáras géppisztolyt és hozzávaló lőszert. Ezeket egy ideig a gaz alatt tartotta. 1957 tavaszán előszedte és átzsírozta őket, majd vízmentesen elcsomagolva kertjében elásta. 1957 tavaszán telkén talált egy TT pisztolyt is, amelyet megtisztított és beolajozás után ugyancsak elrejtett.
Az 1956-os események alatt és után is több alkalommal tiltott határátlépést kísérelt meg, illetve több személynek nyújtott a tiltott határátlépésben segítséget.
Volt kollégája és barátja, Edei János – aki tudott a telken elrejtett fegyverekről – 1958 nyarán feljelentéssel fenyegette meg, ha nem adja neki a kertjében rejtegetett pisztolyt, és ha nem szöknek át együtt a határon. Gombos a fenyegetőzés hatására látszólag belement a közös disszidálásba, elcsalta Edeit a Solymár melletti Szarvas-hegyen lévő Rózsika-forráshoz, ahol 1958. augusztus 20-án meggyilkolta, majd kifosztotta a férfit.
1959. szeptember 9-én a vele szemben indított büntetőeljárás során jogerősen halálra ítélték.