A hat elemi osztály elvégzése után 1949-ig az édesapja gazdaságában dolgozott, majd bevonult katona szolgálatra. 1951-ben leszerelt és Salgótarjában helyezkedett el, a 33. számú Autóközlekedési Vállalatnál lett gépkocsivezető. 1953-ban hatósági közeg elleni erőszak miatt 6 havi börtönre ítélték. Büntetésének kitöltése után visszatért a korábbi munkahelyére, majd 1956 szeptemberétől Pásztón, a Tejüzemi Vállalatnál kezdett dolgozni.
1956. december 5-én Geczkó István társaival együtt a mátraszőlősi mészkőbányából 40 kg paxit robbanóanyagot, 370 db bányagyutacsot és 160 méter gyújtózsinórt hozott el azzal a céllal, hogy a Pásztó és Szurdokpüspöki vasútállomásokat összekötő vasúti hidat felrobbantsák. A robbanóanyagot az épülő házának pincéjében rejtették el. December 8-án a robbanóanyag egy részét Kiss Antallal a pásztói vasúti híd tartóoszlopa és a hídszerkezet közé helyezték el, majd felrobbantották. A híd a robbantás következtében megrongálódott és néhány napig használhatatlanná vált. A pincéjében rejtegetett megmaradt robbanóanyagot a statárium kihirdetése után sem adta le.
1957. május 6-án a Geczkó Istvánnal és társaival szemben indított büntetőper I. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL III. 9.2. – VII. tétel – sz. n. – Elítéltek létszáma
HU HIM HL – XI.22 – 2157/1957