Három polgári osztályt végzett a rákoskeresztúri polgári iskolában, majd 1943-ban a Körting Gépgyárba ment lakatos tanulónak, azonban 1944 októberében a háborús események miatt a tanulmányait abbahagyta. 1945 és 1946 között alkalmi munkákból élt. 1946-ban egy kisiparosnál kárpitos tanuló lett, ahol 1949-ben felszabadult. Mivel a szakmájában nem talált munkát, a Dagály strandfürdőben lett kabinos. 1950 januárjában az Utasellátó Vállalatnál helyezkedett el kocsitisztítóként. 1950 szeptemberében Ausztriába akart szökni barátaival, de Bucsa községnél elfogták őket és tiltott határátlépés kísérlete miatt két és fél évi börtönre ítélték, 1952-ben szabadult. 1953 januárjában az Angyalföldi Vasszerelvény Gyárba került segédmunkásnak, majd itt lakatos segédlevelet kapott és lakatosként dolgozott tovább. 1954 és 1955 között sztahanovista és a szakma kiváló dolgozója lett, azonban betegsége miatt a fizikai munkát abba kellett hagynia, a gyár ezt követően minőségellenőrként alkalmazta. 1953-tól szakszervezeti tag volt, 1954-től pedig az üzemi bizottságnak is tagja lett.
1956. október 27-én csatlakozott a Corvin közi fegyveres csoporthoz, ahol eleinte az orvosi rendelőbe osztották be, majd megszervezte a környéken található halottak összeszedését és eltemetését. Október 30-án elkísérte a győri küldöttséget a Corvin közből a Kilián laktanyába, ekkor került kapcsolatba Maléter Pállal. Még ezen a napon Maléter utasítására a Kossuth Akadémia Üllői úti laktanyájába ment, ahol a Katonai Forradalmi Tanács választására összegyűlt tisztek és a legénység előtt mondott beszédében a régi parancsnokok leváltását szorgalmazta, beszélt a Kilián laktanyában harcolók hősies magatartásáról, majd az ellenállás folytatásához fegyvereket kért. Beszédének hatására öt-hat teherautónyi fegyvert és lőszert tudott a Kilián laktanyába szállítani. Másnap a Kossuth Akadémiáról még 50 db lánggránátot is elszállított. Mivel a rábízott feladatokat megfelelően teljesítette, Maléter vezetői feladatokkal bízta meg. Részt vett államvédelmi beosztottak előállításában, több esetben megfordult a Corvin közi parancsnokság fogdájában és utasításokat adott a fogvatartott államvédelmi tisztek kihallgatására. Intézte a parancsnokság belső őrségének ügyeit, fegyvereket és ruhát csak az ő aláírásával adtak ki. November 4-én a szovjet katonai alakulatok visszatéréséről értesíteni akarta Nagy Imrét, ezért megpróbált bejutni a Parlamentbe, de a szovjet csapatok az épületet akkorra már körbevették.
1958. november 7-én a vele szemben indított büntetőper során jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL III. 9.2. – VII. tétel – sz. n. – Elítéltek létszáma
HU BFL – XXV.4.f – 7106 – 1957