Munkáscsaládból származott, édesapja MÁV-pályamunkás volt. Négy polgári osztályt végzett. 1944 októberében önként jelentkezett a Hunyadi Páncélos Hadosztályba. 1945 májusában Ausztriában amerikai fogságba esett, ahonnan 1945 júniusában tért vissza Magyarországra, majd Csermajorban felvették a tejipari szakiskolába. Az iskola befejezése után 1948 nyarán Budapesten a Tejértékelő Vállalatnál helyezkedett el. 1950 szeptemberében vajlopás miatt 14 havi börtönre ítélték. Szabadulása után 1951 novemberében az Élelmiszeripari Minisztérium Pásztóra helyezte az ottani tejüzembe üzemvezetőnek. 1952-ben otthagyta a szakmáját és Budapesten a 17. számú Autóközlekedési Vállalathoz került, előbb segédmunkásnak, később forgalmi tisztviselő lett.
1947-ben Jelencsics Géza vezetésével a csermajori tejipari szakiskolában egy illegális demokrácia-ellenes szervezkedést kezdeményeztek, aminek Gazdag László vált a hangadójává. A szakiskola elvégzése után, mint volt iskolatársak többször találkoztak. Gazdag Veszprémben is meglátogatta Jelencsicset, aki elmondta neki, hogy egy diverziós csoportot szervez. Később, míg Gazdag a jogerős börtönbüntetését töltötte Jelencsics Ausztriába szökött. 1950 után vették fel ismét a kapcsolatot, az akkor már az amerikai hírszerzésnek dolgozó Jelencsics megbízásából vállalkozott a kémtevékenységre. Katonai, gazdasági és politikai adatokat szolgáltatott ki a külföldi hírszerzésnek, valamint postai úton levelet és pénzt továbbított meghatározott személyeknek, illetve Jelencsics illegális magyarországi tartózkodása alatt esetenként szállást biztosított számára. Még 1945 őszén fegyvereket is kapott Jelencsicstől, közülük egyet megtartott és nagybátyjánál rejtett el.
1955. augusztus 14-én a Gazdag Lászlóval és társaival szemben indított büntetőper I rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 3.1.9. V-128719/1-7.
HU HIM HL XI.1. – 0093/1955