Házasságon kívül született, apját nem ismerte. Menhelyen nevelkedett, ahonnan egy kerekegyházai parasztcsaládhoz került, ahol 10 évig élt és dolgozott. Mindössze két elemi iskolai osztályt végzett, éppen hogy megtanult írni és olvasni. 13 éves korában egy vámosgyörki család vette magához, majd 16 éves koráig egy papnál nevelkedett. Ezután elment dolgozni, segédmunkás lett a kapucinusok nyomdájában. 18 éves korában felkereste édesanyját, azonban a mostoha apja elküldte. Ezt követően csavargott és kisebb bűncselekményeket követett el, amiért többször rövid időtartalmú börtönbüntetésre ítélték. 1940-ben bevonult katonai szolgálatra, de amikor ki akarták vinni a frontra, megszökött a hadseregtől. 1945 után kiment a rokonaihoz Csehszlovákiába, ahol egy bányában dolgozott. 1956 februárjában visszajött Magyarországra, és az Egyedi Kismotor- és Gépgyárban lett segédmunkás, majd az iszkaszentgyörgyi bauxitbányában helyezkedett el.
1956. október 27-én Budapesten csatlakozott a Baross tér 19. szám alatt működő fegyveresekhez, s már másnap megválasztották az egyik fegyveres csoport parancsnokának. November 1-én társaival azt a feladatot kapta, hogy a volt államvédelmi beosztottak lakását keressék fel, az otthon tartózkodó belügyi dolgozókat állítsák elő, s a lakáson talált kincstári holmikat szállítsák be a Baross téri központba. A kapott lista alapján a VII. kerületben lakó mintegy fél tucat belügyi dolgozó lakására elmentek, s mivel a lakók általában nem tartózkodtak otthon, a bejárati ajtókat feltörték, a lakásokból készpénzt, katonai és egyéb értékes holmikat elhoztak, amiket azonban nem adtak le a központban, hanem az egyik társuk lakására vitték. Másnap a Baross téri felkelők letartóztatták, miután megtudták, hogy a házkutatás során kifosztották a lakásokat. Rövidesen megszökött tőlük, átment Budára és csatlakozott a II. kerületi tanácsházán állomásozó fegyveres csoporthoz. Itt rövid ideig őrszolgálatot látott el. November 7-e után a csoport visszavonult a Hűvösvölgybe. Amikor az éjszakát a pesthidegkúti SZOT-üdülőben töltötték, Garamszegi vitába keveredett egyik társával, akit súlyosan megsebesített. November 10-én a szovjet csapatok érkezésének hírére szétszéledtek.
1958. szeptember 5-én a Garamszegi Alfréddal és társaival szemben indított büntetőper I. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL III. 9.2. – VII. tétel – sz. n. – Elítéltek létszáma
HU BFL – XXV.4.f.9 – 8067/1958