Négy elemi és két polgári iskolát végzett. 1950-ben beiratkozott a bányagépipari technikumba, de tanulmányait nem fejezte be. 1952-ben a kaposvári szerelő vállalathoz ment dolgozni, majd 1953-ban a Mecseki Szénbányászati Trösztnél helyezkedett el mint segédmunkás. Idővel megszerezte a géplakatosi segédlevelet, azonban nem a szakmájában dolgozott, hanem csillésként a bányában. Kisebb bűncselekmények miatt többször volt büntetve, 1955. október 7-én a Kaposvári Járásbíróság társadalmi tulajdon elleni lopás miatt 1 évi börtönre ítélte. Szabadulása után nem vállalt munkát, ezért közveszélyes munkakerülés miatt 2 hónapra ismét börtönbe került. Utoljára lopásért a Kaposvári Járásbíróság 2 évi börtönre ítélte. A forradalom kitörésekor büntetését az oroszlányi büntetés-végrehajtási munkahelyen töltötte, innen 1956. október 26-án a többi rabbal együtt a felkelők szabadították ki. Büntetésének letöltését 1957. január 22-én folytatta, majd december 12-én feltételesen szabadult és bányászként helyezkedett el.
A felkelők 1956. október 26-án szabadították ki az oroszlányi bányában dolgozó elítéltekkel együtt. Néhány napot Győrszemerén töltött, majd október 30-án teherutóval Budapestre érkezett. A fővárosban először az Eötvös utcai csoporthoz csatlakozott, ahol nemzetőr igazolványt, fegyvert és katonaruhát kapott. Október 31-én a Garay téren 15-20 tatabányai bányásztanulóból egy csoportot hozott létre, akikkel a Keleti pályaudvart és környékét tartotta ellenőrzése alatt. November 4-én néhány társával a Royal szállóhoz ment, és a szálló erkélyéről golyószóróval lőtte az arra haladó szovjet katonai egységeket. November 5-én átmentek a Thököly útra az ottani fegyveresek kisegítésére, ahol a Thököly út sarkán lévő ház első emeletén elhelyezett géppuskával lőtte a Bosnyák tér felől érkező szovjet egységeket. A támadások során a kilőtt harckocsikból néhány szovjet katona a közeli házakba menekült, akiket sebesülésük ellenére üldözőbe vettek és elfogtak vagy meggyilkoltak. November 6-án áthelyezte székhelyét a Péterfy Sándor utcai kórházba, ahol röplapok sokszorosításában és terjesztésében vett részt. Csoportjával élelmiszer- és ruhaboltokat is kifosztottak. 1957. január 5-ig Csapó Ferenc névre szóló, maga hamisította személyi igazolvánnyal akarta elkerülni a felelősségre vonást.
1959. október 26-án a Futó Jánossal és társaival szemben indított büntetőper I. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 3.1.9. V-145612/1-16
HU ÁBTL 3.1.9. V-150389/3
HU ÁBTL III. 9.2. – VII. tétel – sz. n. – Elítéltek létszáma
HU BFL – XXV.4.f – 9019/1959