Nyolc általános iskolát végzett. 1944 novemberében leventeként Németországba került, majd belépett az SS kötelékébe. 1945 májusában szovjet fogságba esett. A hadifogságból 1950. december 8-án tért haza, nyomban internálták a tiszalöki munkatáborba. 1951-ben szökési kísérlet miatt a katonai bíróság 8 évre ítélte, amit később 5 évre mérsékeltek. A tatabányai bányába került vájárnak. Jó munkateljesítménye miatt végül 1954 szeptemberében szabadult. Büntetésének letöltése után a fővárosban keresett munkát, előbb a Szekérfuvarozási Vállalatnál (SZEFU), majd letartóztatásáig Müncz Herman fuvarosnál dolgozott.
Részt vett az 1956. október 23-ai eseményekben, ott volt a Sztálin-szobor ledöntésénél, a Szabad Nép székháza előtti könyvégetésnél és a rádió épületének ostrománál. Október 28-án egy Szepi bácsinak nevezett férfivel találkozott a Thököly út és a Dózsa György út sarkán, akitől kapott egy géppisztolyt és azzal bízta meg, hogy társaival az államvédelmi beosztottak kiszűrése érdekében igazoltassák az arra járó gyalogosokat és gépkocsikat. Október 30-án a környéken járőröztek, amikor a Köztársaság tér felől lövöldözést hallottak. Mire a térre értek, a fegyveres tömeg már megtámadta a pártházat, és egy magyar harckocsi is lőtte az épületet. Az egyik támadótól szerzett pisztollyal csatlakozott az épületet ostromlókhoz. November 4-től részt vett a Baross tér és a Thököly út környékén lezajlott fegyveres harcokban, részese volt több szovjet katona meggyilkolásának. Parancsokat osztogatva irányította a Thököly út 44. számú házban felállított tüzelőállásból az arra elhaladó szovjet alakulatok megtámadását.
1958. február 17-én a Franyó Ferenccel és társával szemben indított büntetőper I. rendű vádlottjaként összbüntetésképpen jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 3.1.9. V-142552
HU ÁBTL III. 9.2. – VII. tétel – sz. n. – Elítéltek létszáma
HU BFL – XXIV.4.f.8 – 7080 – 1957