Hétévesen menhelyre került, az erdélyi Nyárádgálfalván hét elemi iskolát végzett. 1951-ben ipari tanuló lett Temesváron a Gyermekvédő Intézet tanműhelyében. Miután megszerezte a lakatos és hegesztő képesítést, 1954 decemberében a resicai ércbányában kezdett lakatosként dolgozni. 1956 januárjában a bukaresti magyar nagykövetség segítségével visszatért Magyarországra az édesapjához. Utolsó munkahelye a Budapest VI. kerületi Vegyesipari Javító KTSZ volt.
1956. október 25-én részt vett a jugoszláv és az amerikai követségek előtti tüntetéseken, majd a tömeggel a Bajcsy-Zsilinszky úton lévő Vörös Csillag Nyomdához ment, ahol szovjet-, párt- és ÁVH-ellenes röplapokat nyomtattak ki, amit később terjesztettek is. Még ezen a napon csatlakozott ahhoz a csoporthoz, amely a BRFK Tolnai Lajos utcai épületéből politikai foglyokat szabadított ki, majd átmentek a VIII. kerület Víg utcai rendőrkapitánysághoz, s az épületbe behatolva fegyvereket szereztek. Már felfegyverkezve bekapcsolódott a Corvin közi és a Szabad Nép Székházban működő fegyveres csoportok akcióiba. Fegyveres őrszolgálatot teljesített a Corvin mozi előtt felállított pácéltörő ágyú mellett. Később a Corvin közi fegyveresek egyik előretolt csoportjában tevékenykedett, akik a Corvin köztől a Rákóczi térig terjedő útszakaszt biztosították, illetve az erre közlekedőket igazoltatták. Október 30-án járőrözés közben igazoltatták Balassa János volt államvédelmi főhadnagyot, akinél a motozás során fegyvert találtak, ezért agyonlőttek. A nyomozás során nem sikerült egyértelműen bizonyítani, hogy Fejes is célzott lövést adott volna le a volt államvédelmi tisztre, a bíróság szerint pusztán jelenléte bizonyította a gyilkosság elkövetését. November 1. és 4. között a VI. kerületi nemzetőrség tagja volt, majd a Práter utcai iskolába ment, hogy megjavíttassa a harcok során megrongálódott géppuskáját. November 4-e után részt vett a szovjet katonai alakulatok elleni fegyveres harcokban.
1959. április 7-én a Fejes József Tiborral szemben indított büntetőper vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL III. 9.2. – VII. tétel – sz. n. – Elítéltek létszáma
HU BFL – XXV.4.f.9 – 8083 – 1958