Apja főjegyző volt, a vitézi rend tagja. A II. világháború alatt a Ludovika Akadémia hallgatója volt, 1945 áprilisában Németországban avatták hadnaggyá. Ezt követően amerikai hadifogságba esett, ahonnan 1945 őszén tért vissza Magyarországra. 1946-tól egyetemi tanulmányokat folytatott Debrecenben, ezalatt a mándoki földműves-szövetkezet ügyvezető igazgatójaként dolgozott. 1949-ben átiratkozott a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemre.
Részt vett egy öttagú fegyveres csoport megszervezésében, amely 1951. március 3-án sikertelenül próbált egy repülőgép eltérítésével Nyugatra szökni. 1951 áprilisában más módon Ausztriába szökött, ahol együttműködést vállalt az amerikai titkosszolgálattal (CIC) és a Magyar Harcosok Bajtársi Közösségével. Megbízásukkal 1951 decemberében visszatért Magyarországra és 12 személyt beszervezve hírszerző hálózatot hozott létre, amely a magyar fegyveres erőkre vonatkozó adatokat gyűjtött, valamint lőfegyvereket és lőszereket szerzett be.
1952. szeptember 24-én a Farkas Ferenccel és társaival szemben indított büntetőper I. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 3.1.9. V-101894/5