Paraszti családból származott, egy ideig ő is mezőgazdasági munkát végzett. A három elemi osztály elvégzése ellenére írni-olvasni nem tudott, szakmát nem tanult. 12 évig dolgozott segédmunkásként a budapesti Szék- és Faárugyárban, majd kocsikísérőként a Kőbányai Sörgyárban. 1950-ben egy üzemi balesett után nyugdíjazták. Ezt követően a nyugdíj mellett alkalmi munkákat vállalt. 1945 előtt kisebb vagyon elleni bűncselekmény miatt egyszer, hatósági közeg elleni erőszak miatt kétszer ítélték el rövid ideig tartó fogházbüntetésre.
1956. október 31-én ott volt a Budapest, VI. kerületi Eötvös utcában, amikor a nemzetőrség épületéből kiadták a tömegnek Tóth Ferenc államvédelmi századost, akik a lábánál megkötözve végigvonszolták a tisztet az Eötvös utcán. Útközben ő is bántalmazta a férfit, többször késsel megszúrta, később tevőlegesen részt vett az Aradi utca és a Lenin körút sarkán lévő fára történő felakasztásában. Majd tagja lett annak a csoportnak, amelyik a VI. kerületi Lovag utcából kiindulva kommunisták után kutattak és lakásokat fosztogattak, mint például Mezei György államvédelmi beosztott lakását. Ugyancsak közreműködött a Horizont könyvesbolt Jókai utcai raktárának kifosztásában és felégetésében.
1958. október 7-én az Erős Istvánnal és társaival szemben indított büntetőper I. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 3.1.9. V-143154/1
HU ÁBTL III. 9.2. – VII. tétel – sz. n. – Elítéltek létszáma
HU BFL – XXV.4.f.8 – 7083/1957
HU BFL – XXV.4.f.9 – 8101/1958