Munkáscsaládból származott. A hat elemi osztály elvégzése után Tatabányán a bányában alkalmi munkásként dolgozott. 1944 végén bevonult katonának és jelentkezett a Hungarista Légióba. Pár nap múlva belépett egy különleges feladatokat végrehajtó német katonai egységbe. Bécsbe szállították, majd egy kéthetes tanfolyamot követően Káptalanfüredre vezényelték, ahol robbantási kiképzést kapott. Ezt követően Ausztriában egy SS romboló csoporttól azt az eligazítást kapta, hogy társaival a front mögé kerülve diverziós cselekményeket hajtsanak végre a szovjet egységek ellen. A háború befejezése után visszament a tatabányai bányába dolgozni. Két hét múlva a szovjetek őrizetbe vették és 1945 augusztusában egy szovjet katonai bíróság 10 évi kényszermunkára ítélte. 1953-ban amnesztiával szabadult és visszatért Magyarországra. Rövid ideig megint a tatabányai bányában dolgozott, majd apósa gazdaságában segédkezett. 1956-ban Dunaföldváron tartalékos tüzérségi katonai szolgálatot látott el. 1957 májusában Pusztavámra ment, és az ottani bányában helyezkedett el.
Pusztavámon 1957. november 5-én leszállt a bányába, ahol a szétszórt olajos gyapotcsomókat összeszedte és eldugta. Másnap a gépek kenésére vételezett olajba belemártotta a gyapotcsomókat, a bányászlámpájával meggyújtotta és az ácsolat mögé dobta azokat. A meggyulladt faszerkezet füstjét a felszínen a ventilátort kezelő munkás észrevette és jelentette a szakvezetőnek, aki intézkedett a tűz eloltásáról.
1959. március 23-án a vele szemben indított bűntetőper során jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL III. 9.2. – VII. tétel – sz. n. – Elítéltek létszáma
HU MNL PML – XXV.2.b – 362 – 1958