Apja kőműves volt. A hat elemi osztály elvégzése után napszámosként és alkalmi munkásként dolgozott, főleg Budapesten és Patakon. 1944-ben hadiüzemi munkahelyét önkényesen elhagyta, ezért néhány hónapra internálták. Szabadulása után Szlovákiába távozott, és ott is maradt a II. világháború végéig. 1945-ben belépett a Szociáldemokrata Pártba, 1947-ben tagsága megszűnt.
1947 végétől a magyar-csehszlovák határ közelében árucsempészéssel foglakozott, emiatt 1949 nyarán tíz és fél havi fogházbüntetésre ítélték. 1949. augusztus 5-én megszökött a Balassagyarmati Megyei Börtönből, majd lakóhelye környékén bujkált, eközben több fegyveres rablást követett el és egy csőszre rálőtt. 1950. szeptember 26-án tűzharc után a határőrség elfogta.
1951. január 11-én a vele szemben indított büntetőper során jogerősen halálra ítélték.