Hat elemi osztályt végzett Ócsán. 1937-től szüleivel előbb Gyón községben, majd Lajosmizsén bérelt földön gazdálkodtak. 1942-ben, apja halála után Budapestre jött dolgozni, a Budapest Székesfővárosi Közlekedési Részvénytársaságnál (BSzKRT-nál) helyezkedett el mint villamoskalauz. 1943-ban belépett a Keresztény Demokrata Pártba. 1945-ben feleségével visszaköltözött Gyónra és apósa földjén dolgozott, majd 1947-től az általa bérelt földeken gazdálkodott. 1950-től ismét a fővárosi közlekedési vállalatnál dolgozott, majd az Építőipari Szekérfuvarozó Vállalatnál helyezkedett el mint kisegítő. Egy munkahelyi baleset után visszament gazdálkodni Gyón községbe.
Gyón községben 1956. október 28-án több társával együtt a községi tanácsházán létrehozta a nemzeti bizottságot és a nemzetőrséget, egyidejűleg eltávolították a korábbi tanács végrehajtó bizottságának tagjait. D. Szabó a nemzeti bizottság elnökhelyettese lett, s bár nem volt tagja a nemzetőrségnek, valójában ő irányította annak a munkáját is, közreműködött a kommunista funkcionáriusok és a volt államvédelmi beosztottak letartóztatásában, a kihallgatások során időnként részt vett a bántalmazásukban is.
November 4-e után meg akarták akadályozni a tanácsok visszaállítását. A Pest Megyei Tanácsnál részt vett egy gyűlésen, majd a községben kétszer hívott össze titkos tanácskozást, ahol a nemzeti bizottság helyzetét tárgyalták meg. December 10-én a gyóni tanácsházára érkezett Biksza Miklós dabasi járási párttitkár néhány járási vezető társaságában, hogy a hatályos kormányrendelet alapján a községben még működő nemzeti bizottságot megszüntesse és az eltávolított tanácsi dolgozókat munkába állítsa. D. Szabó leváltásának hírére a helybeliek indulatosan reagáltak, majd rátámadtak Bikszára, aki a helyszínről még el tudott menekülni, a tömeg azonban üldözőbe vette és tettleg bántalmazta, majd Kövecses Ferenc a párttitkárt annak szolgálati pisztolyával agyonlőtte. Bár személy szerint D. Szabó nem vett részt a párttitkár bántalmazásában, a felelősségét abban látták, hogy mint a közhangulat irányítója nem lépett közbe a rend helyreállítása érdekében. 1956 decemberétől letartóztatásáig bujkált a hatóság elől.
1959. január 12-én a D. Szabó Károllyal és társaival szemben indított büntetőper I. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL III. 9.2. – VII. tétel – sz. n. – Elítéltek létszáma
HU PML – XXV.2.b – 0236/1958