Az elemi iskola elvégzése után beiratkozott az esztergomi polgári iskolába, azonban a háborús események miatt nem tudta befejezni. 1945-ben géplakatos-tanuló lett. 1947-ben a segédvizsga letétele után a dorogi brikettgyárban kezdett dolgozni. 1948-ban belépett a Magyar Kommunista Pártba és önként bevonult katonának a határőrséghez, ahol hathónapos határőrtiszti iskolára került. 1952 őszén önkényes eltávozás miatt leszerelték és kizárták a pártból. A tokodi bányában vállalt munkát. 1954-ben ismét katonai szolgálatra jelentkezett, s mint őrmester négy évi továbbszolgálatot írt alá. 1955-ben a gépkocsi-technikusi tiszti tanfolyam elvégzése után Esztergomban a gépesített hadosztály szállító századának parancsnoka lett. Itt teljesített szolgálatot 1956 októberéig. 1956. november 12-én Esztergomban jelentkezett a karhatalomba, 1957 májusában hadnaggyá léptették elő. 1957 augusztusában megkapta Munkás-Paraszt Hatalomért érdemérmet.
Az 1956. október 23-án alakulatával Esztergomban tartózkodott. November 2-án a hadosztályparancsnok utasítására huszonhárom gépkocsival elindultak a fővárosba, a Budaörsi úti Zalka Máté laktanyába. November 4-én hajnalban riadót rendeltek el, mert a Budaörsi út felől ágyúzták a laktanyát. Az ott állomásozó alakulat személyi állományának nagy része elmenekült, Csíky is elhagyta az épületet és gyalog hazaindult Esztergomba. A Bécsi úton azonban szovjet katonák megállították, lefegyverezték és visszaküldték a városba. Visszafelé a Bécsi úton lévő újlaki téglagyárnál csatlakozott a felkelőkhöz, majd november 6-án átment a Schmidt-kastélyban lévő fegyveres csoporthoz. Pércsi Lajos, az ottani csoport parancsnoka felderítőtisztté nevezte ki, majd miután Pércsi elhagyta a kastélyt, Csíky átvette a parancsnokságot. Még aznap Szentendrére küldte Erdősi Ferencet, hogy az ottani ütegállásokból légvédelmi ágyukat vontassanak a Schmidt-kastélyhoz. November 7-én megsemmisítették a Bécsi úton haladó öt-hat gépkocsiból álló szovjet egységet, a harcokban több szovjet katona és egy polgári személy életét vesztette. Még aznap éjjel többedmagával eltávozott a kastélyból, mivel kilátástalannak ítélte a további ellenállást.
1958. május 8-án a Pércsi Lajossal és társaival szemben indított büntetőper II. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 3.1.9. V-142911/1
HU ÁBTL III. 9.2. – VII. tétel – sz. n. – Elítéltek létszáma
HU HTL – XI.22 – 789/1957